Csomor Erzsébet (szerk.): Zalaegerszegi végrendeletek 1701-1826 I. 1701-1803 - Zalai gyűjtemény 77/1. (Zalaegerszeg, 2015)
Végrendeletek Zalaegerszegen a 18–19. században - Zalaegerszegi végrendeletek 1701. augusztus 18.–1803. december 17.
Előttem is Fatér Pál ugyan Tekintetes Nemes Zala Vármegyei esküdt előtt m. p. (pecsét) Előttem is Lövői Dómján László előtt m. p. Anno 1797. die 9. mensis Junii, ezen végső rendelést Horváth András házostársá- val készen kezünkben adván fölolvastatták előttenk, meg is erősítették oly hozzá adó ponttal, hogy halálok történnék, városi magistratus ingó, ingatlan javaikat conscribálják, és licitatio által eladassanak, rendelték. Szándékjokat teljesítsék, kívánják, többit helyben ha[gy]ták. Actum in domo civica Zala Egerszegiensi, die et anno ut supra. Följebb is írattak Horváth András + nemes Gángó Éva + Én előttem Geszenhard Ignác városbíró előtt m. p. Én előttem Kováts István város esküdtje m. p. Én előttem Toth Szabó György város esküdtje m. p. Én előttem István József város esküdtje előtt m. p. Én előttem Rigó János város esküdtje előtt m. p. Én előttem Horváth György város esküdtje előtt m. p. Én előttem Tótth József város nótáriusa előtt m. p. Kétlapos, eredeti. Lelőhely: MNL ZML Zalaegerszeg város régi levéltára - Végrendeletek No. 257. 131. Hüttigh Mátyás végrendelete 1795. augusztus 19. Atyának és Fiúnak és Szentlélek Istennek Nevében, ámen! Én, alább is megírt zala egerszegi városban lakozó Hüttigh Mátyás adom mindeneknek, az kiknek illik ezen levelemnek rendiben, hogy minekutána az föl- séges Úristen hosszas élettel megáldott légyen, öreg napjaimban jutván rész szerént, rész szerént pedig súlyos nyavalyában estem, s nem is reménlem föl- gyógyulásomat; tehát minekelőttö e csalárd világbúi kiszoléttassam, javaimrúl feleségem293 és gyermekeim között következendő utolsó rendelésemet kívántam megtenni, úgymint: Elsőben is az én bűnös lölkömet ajánlom az Úristennek szent irgalmasságában, testemet a földnek, ahonnét eredetét vette, az ő anyjának. 293 Felesége Nix Krisztina, 1789-ben és 1801-ben végrendelkezett, lásd a 107. és a 195. számú dokumentumokat. 238
