Csomor Erzsébet (szerk.): Zalaegerszegi végrendeletek 1701-1826 I. 1701-1803 - Zalai gyűjtemény 77/1. (Zalaegerszeg, 2015)
Végrendeletek Zalaegerszegen a 18–19. században
Gyűjteményünk időben legkésőbbi darabja 1887-ből datálódik. Tudjuk, hogy 1874-től46 már működött a közjegyzői intézmény, ezzel szemben a gyakorlatban kettősség figyelhető meg, hiszen a város előtt tovább élt a végrendelkezés praxisa. A Zala Megyei Levéltárban a zalaegerszegi közjegyző iratai csak 1885-től maradtak fenn, ezért nem tudjuk, hogy az intézmény felállításától eltelt tíz év alatt mi módon rendelkezetek a hivatalos személy előtt a városi lakosok. Skublics Imre zalaegerszegi közjegyző fennmaradt okiratai között 1885-ben kilenc darab, 1886- ban 20 darab végrendelet, illetve örökösödési szerződés található.47 48 Az örökösödési szerződés annyiban különbözik a végrendelettől, hogy itt kétoldalú, egymás javára történő rendelkezés történik, a szerződő felek kölcsönösen egymást teszik lehetséges örökösükké. 1887-től a városi levéltár nem őriz végrendeleteket, minden bizonnyal megszűnik a város előtti testálás, a közjegyző veszi át e feladatot. Ezért a végrendeletek vizsgálatának elméleti határideje 1874 lehetne, mivel ez időtől működik a közjegyzői intézmény, de mivel az intézkedés a város előtt történt, és az iratok is a városi levéltár részét képezik, ezért az 1874-1887 között keletkezett tizenöt darab végrendeletet nem választottuk le a gyűjteményből. A zalaegerszegi végrendelkezők saját, és elhunyt családtagjaik lelki üdvéért kegyes adományokat rendeltek, amelyek sokféleségéről a dolgozat első részében már említést tettünk. A város lakosságát nem lehet vagyonosnak nevezni, mégis a végrendeletek sokasága azt mutatja, hogy alig akad testáló, aki életének utolsó napjaiban ne hagyott volna kisebb-nagyobb összeget különböző egyházi célokra. A halálra készülő ember temetéséről intézkedett először. Gyertyára, gyászmisére készpénz adományt, vagy a licitáción eladott hagyatékból befolyt összeg egy részét ajánlották fel. Értéke összefüggött a testáló anyagi helyzetével. Haragos Terézia temetésével kapcsolatos kívánságát végrendeletének második pontjában hagyta meg férjének, Mándli Mátyásnak: „engem böcsületesen a Vargák Kápolnájához eltemessen."1181797-ben nemes Simonffy István a szabó céh gondjára bízta temetését „minden pompa, cifra öltözet és cifra koporsó s gyertyaosztogatás nélkül, misével" történjen.49 Simonffy Borbála testamentuma második pontjában rendelkezett arról, hogy férje mellé, a Kálvária temetőbe helyezzék végső nyugalomra. Rendelését a 21-dik pontban kiegészítette azzal, hogy a „Váltómíves és Szűr szabó, még is Csizmadia céh által temettessen el, akarom, testem felett harmad napig két szál, egyfontos 46 A közjegyzői intézményt az 1874. XXXV. törvénycikk hozta létre. Az igazságügy miniszter 1874. december 17-én 4164. szám alatt kiadott rendelete, amely a királyi közjegyzők számának és székhelyének megállapítására vonatkozott. Zala megyében a zalaegerszegi törvényszék területén, Zalaegerszegen, illetve Sümegen állított fel egy-egy hivatalt, a nagykanizsai törvényszék területén, Nagykanizsán és Keszthelyen egyet-egyet. In: Rendeletek Tára 1874. Budapest, 1875. 641-648. 47 Skublics Imre zalaegerszegi közjegyző iratai 1885-1886. 48 Haragos Terézia végrendelete 1781. 49 Simonffy István végrendelete 1797. 16