Molnár András: Utóvédként a Donnál. Hadiokmányok, harctéri naplók és visszaemlékezések a magyar királyi 9. honvéd könnyű hadosztály történetéhez, 1942-1943 2. - Zalai gyűjtemény 76/2. (Zalaegerszeg, 2014)
17. gyalogezred - Ezredközvetlenek - 22. Rózsa Gyula hadnagy (17. gyalogezred ezredközvetlen páncéltörő ágyús század parancsnoka) visszaemlékezése, 1942. március 1. - december 20. (részletek)
Az utazás harmadik hajnalán már a felosztott Lengyelország területén, Katowicében jártunk. Éppen a vasútállomáson haladtunk át, amikor felébredtem. Csak néhány órával később állt meg vonatunk egy jelentéktelen kis állomáson, ahol lehetőséget kaptunk a reggeli kiosztására és az ebédfőzés előkészületeire. Mindenhol siettettek bennünket. Érezni lehetett, hogy már német fennhatóság alatt álló területen járunk, semmiféle részünkről tett észrevételt, vagy kérelmet nem vettek figyelembe. Vonatunk a Krakkói Jura178 dombjain kúszott fel. Sok helyen, az igen meredek pályán szinte csak lépésben haladhattunk. Egy-egy település közelében, a vasútvonal mellett kisgyerekek százai álltak, és tenyerük felfelé fordításával és a „Gosz- pod!"179 szavak könyörgő hangjával kéregettek. Lerítt róluk a nyomor, az éhezés, a nélkülözés. Persze, hogy röpültek kifelé a fél komiszkenyerek, sőt egy-egy darab szalonna is. Akkor még nem ismertük a falat kenyér és a darab szalonna értékét. De bizonyos, hogy az éhező lengyel gyerekeknek akkor is jutott volna egy- egy darab kenyér, ha takarékoskodni kellett volna már akkor is. Kielcétől a Lengyel Középhegység keleti oldalán gördültünk le Radom felé, amely már a Visztulát szegélyező lapályon fekszik. Este Deblinnél haladtunk át a Visztulán, a harmadik nap reggelén pedig az első világháborús irodalomból jól ismert Breszt-Litovszkba180 értünk. Itt reggelizett a legénység. Ettől kezdve már Lengyelországnak azon részén jártunk, amely a német-lengyel háború végén felosztott Lengyelországból a szovjeteknek jutott. Térképemen állandóan követtem és rajzoltam be a napi megtett utat, és próbáltam következtetni a menetcélra. Egyre északabbra, illetve északkeleti irányba tartottunk, és Baranovicsi elhagyása után, a negyedik nap reggelén Minszkben álltunk meg. Itt közölték velünk, hogy a közel hat órai kényszerű várakozás alatt intézzünk el minden olyan, a legénységgel kapcsolatos dolgot, amelyet eddig nem tudtunk elvégezni. Arra adtam utasítást, hogy elsősorban a főzés folytonosságát kell megnyugtató módon biztosítani. Tehát töltsenek meg minden edényt vízzel, és minél több tüzelőanyagot halmozzanak fel. Az eddigi tapasztalat szerint a főzés és az étkeztetés lebonyolításával voltunk legjobban kiszolgáltatva a vasúti irányítószolgálat ügyeleteseinek. Sikerült megtudnom a várakozás okát. Az előttünk gördülő katonai szerelvényt, Minszktől körülbelül 30 kilométerre felrobbantották a partizánok. Sok a halott és a sebesült, és súlyosan megrongálódott a vasúti pálya. Kijavítása nagy erővel folyik. Itt, Minszkben láttam először a háború szörnyű pusztítását. A szép 178 Mészkőhegység. ™„Úr!" (Uram!) гео д2 eisg világháború idején, 1918. március 3-án Szovjet-Oroszország és a Központi Hatalmak (Németország, Osztrák-Magyar Monarchia, Törökország és Bulgária) Breszt-Litovszkban kötöttek külön- béke-szerződést. 85
