Molnár András: Utóvédként a Donnál. Hadiokmányok, harctéri naplók és visszaemlékezések a magyar királyi 9. honvéd könnyű hadosztály történetéhez, 1942-1943 2. - Zalai gyűjtemény 76/2. (Zalaegerszeg, 2014)
17. gyalogezred - Ezredközvetlenek - 22. Rózsa Gyula hadnagy (17. gyalogezred ezredközvetlen páncéltörő ágyús század parancsnoka) visszaemlékezése, 1942. március 1. - december 20. (részletek)
C kocsi,171 hat darab G legénységi kocsi,172 30 darab G lókocsi173 két darab G élelmezési kocsi, 16 darab I kocsi,174 összesen 110 tengely. A berakást a megadott időpontig feltétlenül fejezze be. Felhívom, hogy légvédelemről saját hatáskörében gondoskodjék. Aláírás: Központi Szállítás Vezetőség." Tehát elérkezett ez a nap is. Miután az előkészületekre bőven volt idő, nem volt kapkodás, fejetlenség, hiszen előre alaposan átgondoltam mindent. Miután én voltam a szállítmányparancsnok, minden felelősség rám hárult. Századom a kiskanizsai iskola udvarán menetkész volt. Elrendeltem a sorakozót, amelyet most gondos vizsgálat követett. Nem hagyunk-e a volt körletben olyan dolgot, amely később pótolhatatlan lehet. Lóra ültem és megindultunk a városon keresztül a teherpályaudvar felé. A hozzátartozók tömege a járdán kísérte a századot, legtöbbjük már könnytől átnedvesedett zsebkendőt szorongatott a kezében. Már nem emlékszem, adtam-e nótára parancsot. Sok városlakó megállt a járda szélén, és lelkesedés nélkül nézte elvonulásunkat. A pályaudvarra való megérkezés után nyomban megkezdtük a berakást. A tolatómozdony már a rámpához vontatta az első néhány vagont. A pályaudvar-parancsnoknak jelentettem, hogy a század berakásra kész. Rakodótisztet nem kellett kijelölni, mert a szállítmányparancsnok volt köteles ellátni. Ettől függetlenül minden szakaszparancsnokot felelőssé tettem saját szakasza berakásának zökkenésmentes irányításáért. A lovak bevezetése a vagonba külön szakértelmet igényelt. Három-három lovat kellett bevezetni, arccal a kocsi homlok-, illetve hátfalának, és a három-három lovat egyszerre kellett megfordítani, hogy mind a hat ló feje a közép felé nézzen. Többször végigsétáltam a szerelvény mellett, az észlelt legkisebb hibát is kijavíttattam. Sokszor esett tekintetem a vagon oldalán [levő] felírásra: „40 embernek, 6 lónak". Még egy utolsó sorakozás a sínek között, ahol még egyszer elmondtam az utazás alatt követendő magatartásra vonatkozó tudnivalókat. Kihirdettem tábori postaszámunkat (219/20) azzal, hogy már az utazás alatt is lehet haza írni a már többször ismertetett tilalmak figyelembevételével. Jóval a táviratban kikötött határidő előtt jelentettem a pályaudvar-parancsnoknak, hogy a szállítmány indulásra kész. Utána berendezkedtünk szakaszparancsnokaimmal a C kocsiban, amely tulajdonképpen egy másodosztályú párnás kocsi volt. A mi elhelyezésünk a legénységéhez viszonyítva luxusnak számított. Nekem, mint szállítmányparancsnoknak, egy hatüléses fülke állt rendelkezésem171 Rendszeresített tiszti helyen beosztottaknak járó, fekvőhellyel ellátott kocsi. 172 Kocsinként 8-8 paddal, szükség szerint rajkályhával ellátott legénységi kocsi. 173 A lószállító G kocsikban 6-6 lovat lehetett szállítani. 174 Egy I kocsiban 2 darab országos járművet (szekeret), vagy 2 darab 380 cm-nél rövidebb személy- gépkocsit, 2 motorkerékpárt, vagy egy tehergépkocsit, vagy pótkocsit, vagy légvédelmi ágyút, stb. lehetett elhelyezni a német katonai vasúti szervekkel történt megállapodás alapján. Szabó Péter 1986. 503. p. 82