Molnár András: Utóvédként a Donnál. Hadiokmányok, harctéri naplók és visszaemlékezések a magyar királyi 9. honvéd könnyű hadosztály történetéhez, 1942-1943 2. - Zalai gyűjtemény 76/2. (Zalaegerszeg, 2014)

17. gyalogezred - Ezredtörzs - 21. Péchy György főhadnagy (17. gyalogezred, ezred 1. segédtiszt) visszaemlékezése, 1942. március - 1943. május (részletek)

Az egész megmaradt csoportnak Martsa ezredes (47. gyalogezred parancsnoka) lett a parancsnoka. Az oszlopban lévők mind a 9. könnyű hadosztály alakulataihoz tartoztak. Még jóval Kijev előtt voltunk, mikor magyar közelfelderítő repülő165 jelent meg felettünk. Pár kört csinált, aztán Kijev irányába távozott. A következő helység előtt pedig tüzelőállásban lévő magyarok fogadtak bennünket. Akkor derült ki, hogy rólunk, 9. könnyű hadosztálybeliekről már régen lemondtak, s azért lepte meg őket a közelgő menetoszlop.

Időközben az idő is megjavult. Megszűntek a nappali hidegek, és a hó olvadni kezdett. Ekkor meg a sár nehezítette a menetünket. Az alig táplált lovak alig bírtak megküzdeni a mély talajjal. Március közepe táján értünk el a Dnyeperig. A kijavított hídon át haladva, a sötétedésben Kijevet északról megkerülve értünk a Korosztyen felé vezető betonútra. Ez volt az egyetlen betonút az általam megtett útvonalon. Ezen is meneteltünk egy napig. 20 kilométer után beszállásoltunk. Itt kaptuk a parancsot, hogy forduljunk vissza, mert vasúton szállítanak bennünket Korosztyenbe, a hadsereg gyülekezési körletébe. Végül is körülbelül 40-42 nap, átlagosan 20-16 kilométeres napi teljesítéssel tettük meg a Dontól Kijevig, a kitérőkkel együtt körülbelül 750-800 kilométert. Kijevben vonatra szálltunk, és Korosztyenbe szállítottak bennünket. Itt már az alakulatok rendeződtek, s a környező községekre lettek elosztva.

Az ezred megmaradt állományában én voltam a rangidős. Emlékezetem szerint 11 tiszt és körülbelül 300-350 fő legénység volt a csoport létszáma. Itt egy teljes hét pihenő után, kisebb fegyelmező gyakorlatokkal igyekeztünk a legénységet az átéltek utáni fásultságból felrázni.

Nyugalmas időszak következett. Csak egy alkalommal rendeltek el riadót, mert a hírszerzés szerint egy nagyobb partizánegységnek a környékén való átvonulásával lehetett számolni. A hír nem volt igaz, s így a riadót két nap után megszüntették.

Az időt arra használtam fel, hogy az előtalált szemtanukkal tényálladéki jegyzőkönyvet vegyek fel Gelencsér továbbszolgáló zászlósnak németek által való lelövéséről. A jegyzőkönyvet felterjesztettem a 9. könnyű hadosztály parancsnokának.

Április közepén egy törzstiszt érkezett hadibeosztásra Szombathelyről a hadtestparancsnokság állományából. Átvette tőlem a csoport parancsnokságát. Ezt a helyzetet felhasználtam arra, hogy szabadságot kérjek. Megkaptam.

Április 24-én 1 órakor indult a szabadságos vonat Korosztyenből. A szerelvénybe a mozdony mögé egy nyitott kocsi volt besorolva, melyen biztosítási feladattal egy golyószórós raj utazott. Szükség volt erre, mert a szabadságos legény1651943 elején a magyar királyi légierő kötelékében Heinkel-46-os közelfelderítő repülőgépek álltak rendelkezésre.

77