Molnár András: Utóvédként a Donnál. Hadiokmányok, harctéri naplók és visszaemlékezések a magyar királyi 9. honvéd könnyű hadosztály történetéhez, 1942-1943 2. - Zalai gyűjtemény 76/2. (Zalaegerszeg, 2014)

17. gyalogezred - Ezredtörzs - 21. Péchy György főhadnagy (17. gyalogezred, ezred 1. segédtiszt) visszaemlékezése, 1942. március - 1943. május (részletek)

vább a megmaradt zászlóaljtöredékek parancsnokainak. A parancs keltje február

1. volt, így valószínűleg 3-án lehettem Sztarij Oszkolban.

Eredetileg Tyim felé akartunk tovább menni, de Siebert német altábornagy,163 akinek a III. hadtest alá volt rendelve, ezt nem engedélyezte. Arra csak a német alakulatok vonulhattak vissza, bennünket Obojan felé irányítottak. Ez volt a szerencsénk, mert Tyim felé a németek kemény ellenállásba ütköztek. Menetközben jól megfigyelhettük a nagy szovjet légi tevékenységet. Mi nem ütköztünk a továbbiakban ellenállásba. Abban is szerencsénk volt, hogy e mellett az útvonal mentén, a[z 19]42. júniusi támadás során nem voltak komolyabb harcok, s így bőven találtunk főznivalót. Ha hús ugyan csak nagyon ritkán került a mozgókonyhába, de burgonyában nem volt hiány. így aztán a sok éhezés után kezdtünk magunkra találni.

A nagy hideg még mindig tartott. Ez főként az idősebbekre volt káros hatással. Megzavarodtak. Három esetet magam is láttam. Az ezredtörzs egyik embere a pihenőben egyszer csak levetkőzött, és mezítelenül kirohant a házból. Őt sikerült hazahoznunk. Egyszer menetközben találkoztunk egy idősebb hadtápos katonával. Kérdésünkre, hogy hová tart, azt felelte, hogy eltávozást kapott, s megy haza a falujába.

Ez, az emberekben élő hazavágyás rendkívül felfokozódott. Ez a zavarodottság a fiatalabbaknál is jelentkezett. A 17/III. zászlóalj egyik embere, mikor az úttól nem messze oldalt egy község látszott, a századparancsnokhoz ment, és kért kimenőt, s erősítgette, hogy az a község az ő faluja. Azért ezen menetvonalon sem volt teljesen zavartalan a visszavonulás. Katonáink között elterjedt az a hír, hogy a partizánok a magyarokat nem bántják. Sajnos ennek cáfolatával találkoztunk. Az egyik erdő mellett haladva, egy kanyar után hat-nyolc országos járművet találtunk kifosztva, lovak nélkül, és mellette több magyar honvéd holtteste feküdt.164 A 47. gyalogezred egyik csoportján éjjel ütöttek rajta a partizánok, s több embert megsebesítettek.

Obojan elhagyása után Szumiba értünk. Itt a sebesülteket és betegeket leadtuk. Őket vasúton szállították tovább. Mi folytattuk a menetünket Romnin át Kijev irányába. Csak két alkalommal tartottunk egy-egy nap pihenőt. Ezek a megállások arra lettek jók, hogy a hátramaradt csoportok is felzárkózhattak.

163 Siebert, Friedrich német altábornagy, 1943. május 1-jétől gyalogsági tábornok, 1943. január 15-étől a néhány kisebb német alakulatot és a magyar III. hadtestet magába foglaló harccsoport parancsnoka.

im Feltételezhető, hogy a 7. könnyű hadosztály lóátteleltető különítményét ért partizántámadás helyszíne mellett vonult el Péchy György főhadnagy csoportja. „11. 7-én Kijanica [Szumitól 25 km-re északkeletre] gyártelep melletti erdőben, Kotyentől keletre a különítmény erős ellenséges támadást (partizán) kapott, ennek következtében 56 halottat, több mint 300 lovat és sok járművet vesztett. [...] Embereiből a partizánok több foglyot ejtettek, majd megvendégelve őket másnap ismét szabadon bocsátották." HL 2. hadsereg iratai. 22. doboz. 7. könnyű hadosztály vonatparancsnok harctudósítása (1943.1.12. - V. 3.).

76