Molnár András: Utóvédként a Donnál. Hadiokmányok, harctéri naplók és visszaemlékezések a magyar királyi 9. honvéd könnyű hadosztály történetéhez, 1942-1943 2. - Zalai gyűjtemény 76/2. (Zalaegerszeg, 2014)

17. gyalogezred - Ezredtörzs - 21. Péchy György főhadnagy (17. gyalogezred, ezred 1. segédtiszt) visszaemlékezése, 1942. március - 1943. május (részletek)

parancsára kezdtek oszlopba sorakozni. A megalakult egységeket egymás után soroltam be. Ennek a rendfenntartó működésemnek az lett az eredménye, hogy alaposan lemaradtam az ezredemhez tartozóktól. A menetelő oszlopok mellett igyekeztem minél gyorsabban haladni, hogy utolérjem őket. Ekkor volt az, hogy jöttek a németek, és a magyarokat leszorították a kitisztított útról. Ezért több alakulat nem folytatta a menetét az út menti mély hóban, hanem rátért egy általában délnyugati irányba haladó mellékútra. Én is ezt a megoldást választottam. Amíg világos volt, addig mentünk. Éppen egy községbe értünk. A házakba sajnos már nem tudtunk bemenni, mert mindegyikben már németek voltak. Kerítéslécekből, más előtalált fából tábortüzeket gyújtottunk. Ezeket körülülve igyekeztünk pihenni, de ez nem nagyon sikerült. Elölről majdnem égetett a tűz, annyira közel húzódtunk hozzá, a hátunk meg fázott. Nem csoda, mínusz 35-40 fok volt a hőmérséklet. Közben azért én is el-elszundítottam, amikor aztán megpörkölő- dött a csizmám orra.

Másnap folytattuk a menetet. Még a délelőtt folyamán utolért egy kétfogatos szán, rajta Szabó százados, a 47. gyalogezred segédtisztje154 és egy másik tiszt. Ok is a gyülekezőhelyre tartottak, felvettek. Jól haladtunk egész nap, amikor késő délután egy völgybe ereszkedtünk le. Egy kisebb községbe értünk, amikor közrefogták a szánt a németek, és elvették tőlünk. Találtunk ott egy kisebb magyar csoportot is - ha jól emlékszem, Emmer légvédelmi tüzér százados155 parancsnoksága alatt -, légvédelmi tüzérek és hadtest híradósok voltak. Hozzájuk csatlakoztunk. Az éjszakát ismét a szabadban töltöttük el, tábortűz mellett. Az éjszaka folyamán körül-körül villantak fel a szovjet csapatok rakétái. Gyűrűben voltunk.

A híradósoknak volt egy majdnem új Rába tehergépkocsijuk (nem Botond), eddig ezen jöttek. Másnap reggel sikerült hármunknak is helyet kapni ezen a tehergépkocsin nekünk is. Megindultunk egy úton - emlékezetem szerint - nyugati irányba. Alig haladtunk 2-3 kilométert, mikor elölről, az út környékéről körülbelül [egy] kilométerről, tűzharc hangjait hallottuk. Tehát erre el volt zárva előttünk az út. Visszafordultunk oda, ahonnét elindultunk. Innen egy másik út vezetett délnyugati irányba, nagyon meredek emelkedővel. Láttuk, hogy a németek tehergépkocsijai nem bírnak megbirkózni a havas emelkedővel, mind fordulnak vissza egymás után. Lent ezeket félreállították és sorban felgyújtották őket. Hiába bizonykodott a mi gépkocsivezetőnk, hogy ő fel tud menni, nem hallgattak rá. Meg sem engedték, hogy rámenjen az útra, azonnal félreállították és felgyújtották. így a mi gépkocsink is a tűz áldozata lett.

154 A 47. gyalogezred ezred 1. segédtiszti beosztását 1942. október 15-étől Dusnoki Gyula főhadnagy látta el. Az ezred másodsegédtiszt Szabó István tartalékos főhadnagy volt.

155 Emmer László százados, III. légvédelmi tüzérosztály.

72