Molnár András: Utóvédként a Donnál. Hadiokmányok, harctéri naplók és visszaemlékezések a magyar királyi 9. honvéd könnyű hadosztály történetéhez, 1942-1943 2. - Zalai gyűjtemény 76/2. (Zalaegerszeg, 2014)
17. gyalogezred - Ezredtörzs - 21. Péchy György főhadnagy (17. gyalogezred, ezred 1. segédtiszt) visszaemlékezése, 1942. március - 1943. május (részletek)
Január 24-e körül jól felszerelt német egység érkezett a községbe egy List nevű őrnagy149 parancsnoksága alatt. Egy részük a községtől délre lévő dombháton foglalt állást, általában a 9. könnyű hadosztály reteszállásának meghosszabbításaként. Emlékezetem szerint január 25-én éjjel a sötétség beálltakor a sündisznóállásbán bekerített erők parancsnokaik vezetésével sikeresen kitörtek.150 Január 26-án erős harci zaj hallatszott a 9. könnyű hadosztály reteszállása felől. A napra azért emlékszem jól, mert később sokat beszéltünk róla, hogy másnap, 27-én vonult vissza utolsóként a Dontól a 17/III. zászlóalj. A 26-i reteszállás- beli harcokban halt hősi halált a 3. gyalogezred parancsnoka, Rőzsey ezredes151 is. Január 27-én körülbelül 10 órakor Philadelphy százados, csoportparancsnok riadóztatta a századomat. А III. hadtestparancsnokság intézkedése alapján parancsot adott, hogy a község déli szegélyén előnyomulva a Sztaro Nyikolszkoje nyugatra előretörő ellenséget támadjam meg és tartóztassam fel. A riadóztatott századdal felhúzódtunk a község déli szegélyén lévő dombos fennsíkra. A század járműveit a csoport többi járműveihez csatlakoztattam. A nap ragyogóan sütött. Azért, hogy a combközépig érő hóban könnyebben mozoghassak, a bundámat és a tartalék élelemmel és zoknival megtömött térképtáskámat új legényemmel a visszahagyott járművekhez küldtem. Többet nem láttam őt, s így nagyon jó volt, hogy előzőleg rétegesen olyan jól felöltöztem. A magas hóban csak lassan tudtunk haladni. Pár kilométer után, mikor körülbelül a község közepével voltunk egy magasságban, arra lettem figyelmes, hogy 149 Téves adat. Feltehetően Lenz alezredes 164. gránátosezredbeli csoportja érkezett meg Sztaro Nyi- kolszkojéba. 150 A kocsatovkai körvédelmi központból (sündisznóállásból) 1943. január 26-án este 8 órakor, Szemi- gyeszjatszkojén és a 9. könnyű hadosztály alakulatainál pedig este 9 órakor kellett megkezdeni a visz- szavonulást. A szemigyeszjatszkojei csoportot a községtől 7 kilométerre erős szovjet támadás érte, melynek következtében teljesen szétszóródott. A Martsa ezredes vezette kocsatovkai csoport január 27-én délelőtt 3600 fővel jutott el Sztaro Nyikolszkojéba. A 9. könnyű hadosztály visszavonuló alakulatainak már az utóbbi említett községbe való bejutásukért is súlyos harcot kellett vívniuk. Szabó Péter 2001. 261-262. p. 151 Rőzsey Tibor alezredes, 3. gyalogezredbeli csoportjának Dmitrijevkából való visszavonulását követően, 1943. január 27-én 16 óra körül segédtisztjével, Kerkápoly Miklós századossal - feltehetően helyzettájékozódási céllal - Sztaro Nyikolszkoje irányába gépkocsin előrement. Miután több óra elteltével sem tértek vissza, Kaltróy Antal alezredes átvette csoportjának vezetését, és megkezdődött áttörésük a szovjet csapatok által részben megszállt Sztaro Nyikolszkojén. Rőzsey ezredes sorsáról - a 3/1. zászlóalj, Czenthe István százados által rekonstruált harctudósításában - csupán az alábbi derült ki: „A zászlóalj az úton körülbelül 1 kilométert házról-házra leküzdve, igen erős aknavető és tüzérségi tűzben nyomult előre. A veszteség körülbelül 50 százalékos volt. Itt láttam az úton azt a személygépkocsit, melyen Rőzsey alezredes, ezredparancsnok Dmitrijevkából előre ment. A gépkocsi össze volt lőve. A gépkocsiban bent nem láttam senkit. A gépkocsi környékén és közelében sehol nem láttam az ezredparancsnokot és az ott levők sem találták meg. A gépkocsivezető a gépkocsi mellett halva feküdt." HL 2. hadsereg iratai. 22. doboz. 3/1. gyalogzászlóalj harctudósítása, 1943.1.1. - II. 26. (Czenthe István százados). 69
