Molnár András: Utóvédként a Donnál. Hadiokmányok, harctéri naplók és visszaemlékezések a magyar királyi 9. honvéd könnyű hadosztály történetéhez, 1942-1943 2. - Zalai gyűjtemény 76/2. (Zalaegerszeg, 2014)

17. gyalogezred - Ezredtörzs - 21. Péchy György főhadnagy (17. gyalogezred, ezred 1. segédtiszt) visszaemlékezése, 1942. március - 1943. május (részletek)

vezetés is elmaradt. Csak pár nap múlva terjedt el közöttünk a hír, hogy „gyülekezés az Oszkol völgyében".142 Nem tudta senki, hogy ki adta ezt a parancsot, de jó volt kapaszkodónak a nagy bizonytalanságban. Mentünk, mert nyugatra volt. [...]

A parancs szerint a legénységemet - 10 főt - felkészítettem az indulásra. Magamhoz hívattam a sztarosztát, és négy konyi szánt rendeltem ki az induláshoz a legénység felszerelésének szállítására. Ebéd után azonnal indultam ezzel a 10 főből álló kerettel. Jó ütemben haladtunk, s körülbelül 17 óra körül Színije Lipjagin át megérkeztünk Rogovatojéba. A táborparancsnokságon Járai Pista századost, a 47. kocsizó géppuskás század parancsnokát találtam. Elmondtam, miért jöttem, és ő is tájékoztatott az ottani helyzetről. Jelenleg már csak a kiképzőkeret egy része volt ott, a többiek már bevonultak alakulataikhoz. Érdeklődött, mit tudok a helyzetről. Elmondtam, amit Kaltróytól hallottam. О ezt azzal egészítette ki, hogy egész délelőtt déli irányból erős harci zaj hallatszott. Mondta, hogy már zsebében van a szabadságos igazolványa, s most nem tudja, mit csináljon. Bíztatásomra, hogy vegye igénybe az engedélyét, el is indult Szinyije Lipjagiba, hogy onnan tovább menjen Sztarij Oszkolba. Mielőtt elment, még közölte, hogy a községben megfelelő személyzetekkel egy lőszer és egy élelmiszerraktár is van. Már lefekvéshez készülődtem, amikor a távbeszélőhöz hívtak. Körtelefon volt, ami körülbelül így hangzott: „Körvédelmi riadó! Az állásokat megszállni!" - aztán még hozzátette a bemondó: „Nem viccről van szó, a 7. könnyű hadosztálynál az arcvonalat áttörték, és a résen hóleples síalakulatok hatolnak be."

A szomszédból áthívattam az ott lévő kiképzőkeret parancsnokát - egy zászlós volt -, és hívattam a két raktárparancsnokot. Amíg ők jöttek, a zászlós tájékoztatott, hogy körvédelmi állásként 40-50 méterre egymástól a község szegélyén kettős lövészgödrök vannak kiásva. Megbeszéltem vele, hogy ilyen nagy hidegben - mínusz 30 fok - az ilyen állásokat megszállni nincsen értelme, mert az emberek megfagynak. Inkább a község déli szélén lévő házakban legyenek készültségben, s a kiállított őrszemeket gyakran, 15-20 percenként váltsák. Ellenség közeledtére foglaljanak tüzelőállást és nyissák meg a tüzet.

Az időközben beérkezett raktárparancsnokokat is tájékoztattam a riadóparancsról, azzal, hogy saját körletükben szervezzék meg az ellenállást. Ezután saját embereimnél osztottam be az éjszakai szolgálatot, majd felöltözve lepihentem.

Az éjszaka nyugalomban telt el. Alig világosodott, mikor jelentették, hogy dél felől, Repjevka irányából a kitisztított úton nagy tömeg közeledik. Mikor sietve kiértem a község déli szegélyére, akkor már a jelzett tömeg éle el is érte a falut. Az emberek teljesen ki voltak merülve, egymást támogatva, négyesével-ötösével, egymástól méterekre leszakadva vánszorogtak. Volt, akinek a lába volt rongyok- 142

142 Pontosabban az Olim patak völgyében tervezte gyülekeztetni alakulatait a 9. könnyű hadosztály parancsnoksága, a völgyet azonban a szovjet csapatok - Kasztornoje részbeni birtokba vételét követően - 1943. január 29-ére körülzárták.

66