Molnár András: Utóvédként a Donnál. Hadiokmányok, harctéri naplók és visszaemlékezések a magyar királyi 9. honvéd könnyű hadosztály történetéhez, 1942-1943 2. - Zalai gyűjtemény 76/2. (Zalaegerszeg, 2014)

17. gyalogezred - Ezredtörzs - 21. Péchy György főhadnagy (17. gyalogezred, ezred 1. segédtiszt) visszaemlékezése, 1942. március - 1943. május (részletek)

nazárral vette körül állásait. Ez a hídfő a későbbiek folyamán, amíg a Donnál voltunk, végig megmaradt.

A hídfői ellentámadások befejeztével folytatódott a megszokott állásharc szórványos tűzpárbajokkal, különösebb események nélkül. Annak ellenére, hogy a két állás között ott folyt a Don, mégis érkeztek szökevények. Egyik nap behoztak egy körülbelül 18 éves fiatal szökevényt, aki altisztképzőnek mondta magát. Üres, bejegyzés nélküli térkép előtt hallgattam ki. A térképen, bár az latin betűs német kiadvány volt, jól kiismerte magát. Elég pontosan megmutatta az orosz védőállás fekvését. Több olyan tűzfészket jelölt meg, melyeket már korábban mi is felderítettünk. Kihallgatás után kérte, hogy engedjük vissza a partra, mert ott még két barátja rejtőzködik, [akik] nem mertek azonnal jelentkezni. Visszaengedtük, és valóban meghozta a két barátját is. Mindhármat hátrakísértettem a hadosztályparancsnokságra.

Augusztus végével Németh Ferenc vezérkari őrnagy, hadiakadémiai tanár bevonult a hadsereg-parancsnokságon lévő csoportjához, és a zászlóaljparancsnokságot ismét Závodszky István százados vette át. Nem sokáig parancsnokolt, mert megromlott egészségi állapota miatt műtétre hazai kórházba utalták. Az ezredparancsnok éppen azon gondolkodott, hogy melyik századparancsnokot bízza meg a zászlóalj vezetésével, mikor a hadosztályparancsnok személyesen telefonált neki, hogy én adjam át az ezred segédtiszti [beosztást], és vegyem át a zászlóaljparancsnokságot. Kicsit meglepett bennünket ez az intézkedés, mert ekkor én még csak főhadnagy voltam, és a zászlóaljnál volt századosi rendfokozatban - igaz csak próbaszolgálatosból lett - századparancsnok. Az ezredparancsnok Ambrózy (Petermann) századost133 jelölte ki utódomul. Két nap alatt megtörtént az átadás teendőire való tájékoztatás. Az átadást jelentettük a hadosztályparancsnoknak, azzal, hogy indulok ki a 17/III. zászlóalj parancsnokságának átvételére. Ekkor a hadosztály-parancsnokságtól közölték, hogy már ne menjek ki, mert beérkezett a törzstiszt-pótlás, és Piros őrnagy134 lesz a zászlóaljparancsnok. Közölték egyben, hogy most már ne vegyem vissza az ezred segédtisztséget, hanem a nagy veszteségeket szenvedett 17/1. zászlóalj legénységéből szervezzek meg egy rohamszázadot, és annak legyek a parancsnoka.

A 17/1. zászlóalj már a tyimi támadás alatt is, de főként a kosztyenkii hídfő elleni támadások során súlyos veszteségeket szenvedett, létszáma alaposan megfogyott. A legénység nagyon kimerült volt. Javasoltam az ezredparancsnoknak, mielőtt bármit is csinálnék a századdal, előzőleg egy alapos pihenőre van szükségük. Az ezredparancsnok elfogadta javaslatomat, és az jól egybevágott a hadosztályparancsnok egy parancsával, mely szerint 12 tisztessel együtt engemet egy Sztaro Nyikolszkojén felállított német rohamtanfolyamra vezényelt. így a legény133 Petermann (Ambrózy) József főhadnagy, 1942. október 1-jétől százados.

134 Piros László őrnagy, 1942. szeptember 16-ától а 17/Ш. zászlóalj parancsnoka.

60