Molnár András: Utóvédként a Donnál. Hadiokmányok, harctéri naplók és visszaemlékezések a magyar királyi 9. honvéd könnyű hadosztály történetéhez, 1942-1943 2. - Zalai gyűjtemény 76/2. (Zalaegerszeg, 2014)

17. gyalogezred - Ezredtörzs - 21. Péchy György főhadnagy (17. gyalogezred, ezred 1. segédtiszt) visszaemlékezése, 1942. március - 1943. május (részletek)

nyelmesen helyezkedtünk el. Az irodának berendezett helyiség mellett volt a lakószobánk.

Egyik nap vendégeink voltak. A haditudósító század egyik alakulata látogatott meg bennünket. Mozielőadást akartak tartani. Úgy emlékszem, a volt iskola egyik tantermét rendezték be a vetítésre. Ez az épület a község legmagasabb részén feküdt, légvonalban 400 méterre a túlparton lévő ellenséges állásoktól. Kicsit kockázatosnak látszott a dolog; ha észreveszik, alaposan tűz alá vehetik az épületet. Hátulról fedve szivárogtunk be az előadóterembe. Az áramfejlesztő aggregátort pedig egy fedezék mélyére állítottuk fel, hogy a motor zúgása ne legyen áruló. Nem is egy előadást tartottak a pihenőben lévő legénység részére. [A] Híradót és „Szűcs Mara házasságát" vetítették. Nem volt valami nagysikerű film, de hosszú hónapok után ez is élményt jelentett. Fokozta az élmény hatását, hogy mindezt az ellenség orra előtt élvezhettük. Később még egy alkalommal kijöttek hozzánk előadást tartani. Ekkor már paprikásabb volt a hangulat a két arcvonal között, ezért az előadást egy hátrább fekvő, fedett terepen felállított sátorban tartották. Az itteni előadásból egy rövid kisfilmre emlékszem. A vásznon csak Kará- dy Kati125 arca volt, amint a „ Valahol Oroszországban..." divatos dalt énekelte.

Még szép meleg idő volt, mikor a haditudósító század egy részlege hatalmas kerekes hangszóróval érkezett ki hozzánk. Ezt a hangszórót magaslati, szabad területen rejtve felállították, s egy hosszabb vezetéken, fedezékből orosznyelvű propaganda szöveget sugároztak át a túlpartra. A legénységünknek nem nagyon tetszett ez a ténykedésük, mert ilyenkor a hangforrás területét alaposan megszórták aknával. Ezt a hangszórós propaganda játékot az oroszok is alkalmazták. A későbbiekben - augusztus közepén - alaposan melléfogtak. Ennek előzménye az volt, hogy a vezetőségünk rájött arra, hogy a figyelőinket nagyon zavarja - különösen a reggeli órákban - a keleten megjelenő nap. Ezért zöld viaszosvászonnal borított szemellenzőket küldtek ki, hogy azt varrják fel a tábori sapkára. Ez meg is történt, amit a túlparton észre is vettek. Pár nap múlva halljuk odaátról: „Na megállj átok ti, siltes sapkások, benneteket is éppen úgy kinyírunk, mint elődeiteket, a 17- eseket!" És jött a megszokott többi szöveg. A legénység nagyokat derült ezen a melléfogáson. „Minket aztán jól kinyírtak!” - mondogatták.

Még jó melegek voltak, amikor egy éjjel erős gránátsüvítés után, hatalmas robbanás rázkódtatta meg a harcálláspont épületét. Vártuk az ismétlődést, de több becsapódás nem volt. Érintkezésbe léptünk a 47-esekkel, s ők is hasonlót tapasztaltak. Később a hadosztály-parancsnokságtól Balázs Vili tájékoztatott bennünket, hogy a Voronyezs - Davidovka vasútvonalon, az orosz arcvonalak mögött egy

125Karády (Kanczler) Katalin (Budapest, 1910. december 8. - New York, 1990. február 8.) magyar színésznő, sanzonénekesnő, a háborús évek ünnepelt dívája. Rendkívüli filmkarrieje során szuggesztív egyéniségével, mély, rekedtes hangjával titokzatos nőalakokat formált meg.

56