Molnár András: Utóvédként a Donnál. Hadiokmányok, harctéri naplók és visszaemlékezések a magyar királyi 9. honvéd könnyű hadosztály történetéhez, 1942-1943 2. - Zalai gyűjtemény 76/2. (Zalaegerszeg, 2014)

47. gyalogezred - 42. Hunyadváry József alezredes (47. gyalogezred II. zászlóaljának parancsnoka) harctudósítása és tapasztalatai, 1943. január 21. - február 27. (részletek)

4. Tartalékok hiánya.

A tartalékok hiánya tisztekben és legénységben egyaránt a gyengeség és ebből folyó bizonytalanság érzetét keltették. Ezen érzés a múlt világháború alatt ismeretlen volt.

5. Téli felszerelés, főleg a lábbeli hiánya.

Mindenki tudta, hogyha egyszer el kell hagyni a jól kiépített védőállását (fűthető óvóhelyek és tüzelőállások, stb.) a mínusz 30-35 fokos hidegben menthetetlenül el kell pusztulnia, meg kell fagynia. Ez sajnos be is következett, mert az embereknek, amikor megsegítő csoportokba ki lettek vezényelve, még nem voltak kiadva a téli meleg szőrcsizmák. Például az egyik (talán a 105. ellátó oszlopban) 14.000 pár volt raktározva. Bathó alezredes,843 ellátó oszlop parancsnok állítása szerint azért, mert szállítóeszközök hiányában azokat még nem lehetett a csapatokhoz kijuttatni. Ugyanez volt állítólag a többieknél is a helyzet.

6. Szétugrasztott egységek emberei bekeverődtek érintetlen alakulatokba, és megmételyezték azok szellemét is.

7. Német katonák erőszakos, kíméletlen és durva magatartása.

Nem utolsó sorban megnehezítette [helyzetünket], lelki lehangoltságot és jogos felháborodást keltett a német katonák erőszakos és kíméletlen, durva magatartása is. A magukat megmelegíteni akaró embereinket (tiszteket és legénységet egyaránt) kizavarták a házakból, padlásokról, úgyhogy a legnagyobb hidegben sem juthattak embereink fedél alá. Az erőszakoskodásban annyira mentek, hogy a végén már egyszerűen elvették a panye szánkókat és lovakat, később pedig rendszeresen lefegyverezték embereinket. Nem egy esetben, amikor ellenállást tanúsított tiszt, vagy legénységi állományú egyén, a tettlegességtől, sőt a lelövés- től sem riadtak vissza. Amint Kurszkban többen előadták, gyakran fordult elő az is, hogy például sebesült magyart letaszítottak a szánról, és elvitték a lovat és szánkót. Sofőrt, aki vonakodott gépkocsiját átadni, egyszerűen lelőtték. Tiszteket tettlegesen inzultáltak. Gróf Stomm Marcel vezérőrnagy úrral - aki január végén orosz fogságba került - és törzsével szemben maga Siebert altábornagy844 is úgy bánt, mint más szokott talán a foglyokkal. Ez a megalázó bánásmód igen nagy elkeseredést szült. 17. gyalogezredbeliek mondták el, hogy például Gelencsér zászlóst845 egy német lőtte agyon.

843 Bathó Ferenc (Jászberény, 1885. december 12., anyja neve: Koller Borbála - Jászberény, 1977. április 8.) ideiglenesen ténylegesített nyugállományú őrnagy, címzetes alezredes. 1942-1943. évi katonai szolgálatára vonatkozólag nem rendelkezünk egyéb adatokkal.

^Siebert, Friedrich német altábornagy, 1943. május 1-jétől gyalogsági tábornok, a német 2. hadsereg 57. gyaloghadosztályának parancsnoka, majd 1943. január 15-étől a néhány kisebb német alakulatot és a magyar III. hadtestet magába foglaló harccsoport parancsnoka.

845 Gelencsér János továbbszolgáló zászlós.

422