Molnár András: Utóvédként a Donnál. Hadiokmányok, harctéri naplók és visszaemlékezések a magyar királyi 9. honvéd könnyű hadosztály történetéhez, 1942-1943 2. - Zalai gyűjtemény 76/2. (Zalaegerszeg, 2014)

47. gyalogezred - 40. Dr. Szabó Sándor tartalékos zászlós (47. gyalogezred ezredközvetlen aknavető század szakasz-, majd századparancsnoka) visszaemlékezése, 1942. április 1. - december 31. (részletek)

fájós időmben egy lapon csak arra szorítkoztam, hogy megköszönjem hosszú beszámolóját és megdicsérjem a hibátlan helyesírásáért. [...]

A lázcsillapító bevétele után körülbelül egy óra múlva újra lázat mértem, és valamicskét hatott is, mert csak 37,8-at mutatott a hőmérő, amit az egészségügyi honvéd ott is hagyott azzal, hogy este későn majd eljön érte, mert a gyengélkedők bunkerében is vannak megfázott betegeik.

Ezen a napon, december 8-án meglátogatott Gyulánk, és nagyon meglepődött, hogy lázas betegen talált. Kíváncsi volt, hogy mi volt nálunk tegnapelőtt éjjel, mert a fél éjszakán át tartó lövöldözéseink zaját persze a rudkinoi állásaikban is hallották, s aggódott, hogy nem lett-e bajom. Látta, hogy a bal mutatóujjam be van kötve. Legyintettem rá, hogy ez csak egy apró sérülés, már nem is nagyon érzem, nem lesz belőle csonkulás. Nagyobb baj az, hogy fáj a vesém tája, kissé dagadt a lábam is, de remélem, hamarosan túl leszek rajta, máris egy kicsit esett a lázam. Az egészségügyi honvéd ígérte, hogy a segélyhelyen holnap jelenti a ma esti állapotomat, és ha ő szükségesnek látja, az orvost is idehozza délután.

Gyulánk újságolta, hogy 16-ától két hét karácsonyi szabadságot kap, hazamehet a családjához Görbőre, a Szilvesztert is otthon töltheti, csak 1943. január 2-án kell visszaindulnia, hacsak addig le nem váltják a századát. Jól kibeszélgettük magunkat. Alkonyaikor indult csak vissza azzal, hogy még teljes besötétedés előtt visszaérjen, mert a behavazott és fagyos futóárokban az útja körülbelül egy órát is igénybe vesz. De mielőtt elindult volna, kért, hogy újra mérjem meg a lázam. Mivel ekkor meg újra 38,2-re ugrott föl a higany szála, határozottan leszögezte, hogy szerinte ez már komoly dolog, feltétlenül hozassak holnap orvost, s mindenképpen utaltassam be magam a legközelebbi hadikórházba. Erre ígéretet tettem neki, azzal, hogy bármi is történjék velem, azonnal megírom haza egy tábori lapon, karácsonyra bizonyára megkapjátok otthon. Ezzel elbúcsúztunk egymástól, és a fronton már nem is találkoztunk többet, csak a parancsnoka telefonján értesítettem, hogy 10-ére beutalt a másnap jött orvos Sztaro Nyikolszkojéba, a 9. könnyű hadosztály tábori kórházába,822 és meghagyta, hogy vastag szalmán vagy szénán fekve kocsival, vagy inkább szánon szállítsanak oda, minden ruhával, takaróval bőven bebugyolálva.

Ekkor mutatkozott meg igazán legényem találékonysága és gondoskodása az elszállításom előkészítésében és megszervezésében, mindkettőnk holmijának 9-én történt összecsomagolásában. Legalább három napra való élelmünk előteremtése mellett beszervezett egy könnyű kis szánkót, körülbelül 2 méter hosszút, amelynek négy rakoncájára két-két széles deszkát szerelt. A közeit puha szénával úgy kitömte, hogy nekem kényelmes fekhelyem legyen rajta, de jusson [a szénából] szükség esetén annak a kis ruszki lónak is, melyet Orbán századoséktól kapott

822 Pontosabban a 9. könnyű hadosztály egészségügyi oszlopa települt Sztaro Nyikolszkojéba.

407