Molnár András: Utóvédként a Donnál. Hadiokmányok, harctéri naplók és visszaemlékezések a magyar királyi 9. honvéd könnyű hadosztály történetéhez, 1942-1943 2. - Zalai gyűjtemény 76/2. (Zalaegerszeg, 2014)
47. gyalogezred - 40. Dr. Szabó Sándor tartalékos zászlós (47. gyalogezred ezredközvetlen aknavető század szakasz-, majd századparancsnoka) visszaemlékezése, 1942. április 1. - december 31. (részletek)
Én magam kis nagyítású távcsövemmel először nem vettem észre semmi különöset, pedig a lenyugvó nap jól odavilágított, ahova Náci bátyám mutatott. Ellenben az ő 15-ös távcsövével én is ki tudtam venni, hogy a domb mögött, az oldalában lévő úton nagyobb csapatmozgás látható, hellyel-közzel nemcsak lovasok, hanem közben menetelő muszkák hósapkái is hullámzottak hosszú sorban. Mondtam is rögtön:- Hej, ha most nem volna a tilalom, de odapörkölhetnénk!- Tilalom ide vagy oda, utó végre háborúban vagyunk, én vállalom a felelősséget. Mire megkérhetnénk az engedélyt, a fene tudja, hol lennének már ezek a ruszkik, akik nyilván gyülekeznek Voronyezs felé. Itt még elkaphatjuk őket, ha gyorsan cselekszünk - s ezzel már adta is az ütegének a tűzparancsot és a lőele- meket, s odaszólt nekem is:- Érted is vállalom a felelősséget, adj le te is egy sorozatot, de balra „előretar- tással", merthogy közben haladnak is észak felé. S máris adtam én is előbb a vezérvetőnek, aztán a másik kettőnek is a lőele- meket. Úgy ítéltem meg, hogy három és fél kilométer lehet a távolság. Mondtam, hogy én eszerint adom meg a töltetszámot. Náci bá' helyeselt, de arra kért, hogy az első lövést ködgránáttal adjam le, az megmutatja, jó-e a távolságbecslésünk.- Természetes, így gondoltam én is! - válaszoltam, s máris így adtam le telefonon a tűzparancsot a vezérvetőnek, melynek a ködgránátja körülbelül két perc múlva robbanva, a domb peremén túl emelkedve mutatta, hogy a becslés jó volt, de még néhány vonással nyújtani is lehet a távolságot. A három vetőnek együtt már ennek megfelelően adtam az új tűzparancsot. Közben Náci bá' is nyújtott egy keveset a távolságon, és így adatott le ő is egy hármas sorozatot. Mindketten úgy láttuk, hogy jól céloztunk, mert amikor a köd és a becsapódások füstje eltűnt, többé már nem látszott semmi mozgás. Orbán százados uram leszólt telefonon az előttünk lövészárkokban lévők parancsnokainak, hogy ma éjjel nagyon legyenek éberek, mert előfordulhat, hogy jön valami megtorlás, vagy egyéb jel, esetleg átszivárgás a jégen. Aztán megtárgyaltuk figyelőtiszteseinkkel is, meg gyakran érdeklődő szomszédjainkkal is, hogy miért szegtük meg a fennálló tüzelési tilalmat, és kértük, hogy ők ott lent csak önvédelemből tüzeljenek kézifegyverrel, mert arra egyelőre nincs szükség. Mindez késő estig tartott, aztán elváltunk azzal, hogy ebből csak nem lesz bajunk. De lett! Erről azonban nekem még sejtelmem se volt, amikor vacsora után lepihentem. Ellenben reggel korán Náci bátyám telefonon felhívott:- Te kadét! Nyergeltesd a lovadat, s gyere velem. Az ezredtől már az éjjel számon kértek, hogy még délelőtt személyesen tegyek igazoló jelentést a tilalom megszegésének indokáról. Egyelőre arról nem is tudnak, hogy te is lövettél, ott hátul összefolytak a dörrenések. Tehát nem kell tartanod semmitől, csak mellet403
