Molnár András: Utóvédként a Donnál. Hadiokmányok, harctéri naplók és visszaemlékezések a magyar királyi 9. honvéd könnyű hadosztály történetéhez, 1942-1943 2. - Zalai gyűjtemény 76/2. (Zalaegerszeg, 2014)

47. gyalogezred - 40. Dr. Szabó Sándor tartalékos zászlós (47. gyalogezred ezredközvetlen aknavető század szakasz-, majd századparancsnoka) visszaemlékezése, 1942. április 1. - december 31. (részletek)

hazaküldeni, többre tisztek se kaphattak több pénzesutalványt. De otthon ez is sok pénznek számított. Anyámnak küldtem el; abból csináltatta meg a fogait, s vett nekem, jövőbeli házasságkötésem esetére szekrényt, sezlont, meg egyebeket is, ahogy egy tábori lapon tudatta velem. Gazsikámtól viszont hosszú levelet kaptam, és aggodalmam szertefoszlott szerelem dolgában.

Közben az ezredes úr is beváltotta ígéretét, egyik délután egy főhadnagy kíséretében megjelent a figyelőmben. Megdicsért bennünket, hogy azt és a környékét nemcsak jól kiépítettük, hanem kényelmessé is tettük. О aztán a szemléje tapasztalatai miatt aggódott is, hogy szinte nincsen nap, hogy az első vonalban ne lenne sebesülés vagy haláleset, s ezt mind a hídfők mesterlövészei, géppuskái és az oroszok tüzérségi és aknavető gránátjai okozzák. Nálunk viszont egész szeptemberben nem volt emberveszteség. Célzott arra, hogy kevés az önkéntes „vállalkozó" arra, hogy legalább a hídfőkben lévő muszkákat valahogy ki [lehessen] pörkölni. Nekünk kevés a lőszerünk, spórolni kell, azért néha-néha sózzunk oda nekik, hogy túlságosan el ne szemtelenedjenek.

Távozása után este a nagy bunkerban elmondtam a hallottakat. S ki volt, aki elsőnek reagált? A Kis Halász; engedélyt kért, hogy még az éjjel körülnézhessen odalent. Mondtam neki, hogy felderítőbe egyedül nem mehet el, legalább egy társat vigyen magával, akkor nem bánom. Bennem ugyanis már munkált az az elhatározás, hogy megszervezek egy vállalkozást az előttünk lévő, úgynevezett hatos hídfőbe, de azt alaposan elő kell készíteni, és a terv végrehajtásába tapasztalt puskásokat is be kellene szervezni, csupán aknásokból ezt nem tudtam elképzelni. A Kis Halász azonban éppen azzal érvelt, hogy van a puskások között egy földije, azt fogja magával vinni, ha az is hajlandó rá; az a legelső lövészárokban szokott lenni, jól ismeri az előterepet. így már beleegyeztem a felderítő útjába. Nekiadtam a századtörzs „tárogatóját",806 azt vállra vetette, a derékszíjára szuronyt csatolt, a nyakába akasztotta a gázálarc tokját, azt megtöltötte a többiektől összeszedett kézigránáttal, s azzal indult el a barátjához, hogy körülbelül három óra múlva visszatér, de nem üresen. Most 11 óra!

Bíztam a bátorságában és a leleményességében, de azért zsugázás közben ezúttal vesztettem, mert a gondolatom állandóan velejárt, felelősséget éreztem iránta; már bántam is, hogy elengedtem. A kártyapartinak éjfél után véget vetettünk, de énnekem nem jött álom a szememre, s csak ruhásán vágódtam végig deszkából ácsolt szűk, szalmás ágyamon, mellettem Puha Tóni és az „öreg" gyenesi Csa- naki virrasztottak, a többieket elnyomta az álom. Telefonon felszóltam a figyelőbe, ahol Streer és Vígh Jancsi tartózkodtak éjjeli szolgálatban, s kértem őket, hogy figyeljenek a 6-os hídfő felé, és ha ott valami szokatlant észlelnek, jelentsék ide. Körülbelül éjfél után egy óra lehetett, amikor a fónika megszólalt. Csana[ki] átad806 Szovjet PPS-41 7,62 mm-es géppisztoly.

393