Molnár András: Utóvédként a Donnál. Hadiokmányok, harctéri naplók és visszaemlékezések a magyar királyi 9. honvéd könnyű hadosztály történetéhez, 1942-1943 2. - Zalai gyűjtemény 76/2. (Zalaegerszeg, 2014)
47. gyalogezred - 40. Dr. Szabó Sándor tartalékos zászlós (47. gyalogezred ezredközvetlen aknavető század szakasz-, majd századparancsnoka) visszaemlékezése, 1942. április 1. - december 31. (részletek)
47-es ikerezred egy-egy zászlóalját meg is szüntetik, csak kis részüket osztják be a megmaradó zászlóaljakba, melyeket még a tél beállta előtt újakkal váltanak föl, a feloszlatandók helyére pedig hamarosan friss alakulatok jönnek. Most már valóban hinni kezdtünk az ígéretekben. Főleg azután, hogy augusztus 20-án Horthy István kormányzó-helyettes pilótaként hősi halált halt. Augusztus végén, mikor valami lovasfutár-szolgálatban a lovászommal hátra kellett mennünk, ahol az ellátó oszlopban arról tájékoztattak bennünket, hogy mikor és hova mehetünk lótakarmányért, arrafelé egy [kiképzőjtáborban találkoztam két kis- görbői földimmel is, Németh „Miklós" Lajossal és Mohári Lajossal,798 akik úgy tudták, hogy két hét múlva, mint nemrég érkezett utánpótlás, a vonalba kerülnek. Az ellátóban kapott tájékoztatás szerint a mi aknavetős lovaink számára az egyik voronyezsi teherpályaudvaron hat kocsira való zabot és egyéb abrakot vehetünk át, de helyünkbe nem tudják szállítani. Kovács Jenő szakaszvezető földimet küldtem vezetőnek a szállítmányért szeptember első napjainak valamelyikén. Hazaérkezésük után távbeszélőn jelentette, hogy a dolog nem ment simán. Engedélyt kért, hogy másnap otthagyhassa a kolhozbeli körletét, és személyesen számolhasson be harcálláspontomon. Másnap aztán elpanaszolta, hogy nagyot csalódott a magyar-német fegyverbarátságban, mert a leghátsó kocsijuk rakományát Voronyezs alatt, Usztye falu határában fegyveres németek elrabolták, s így csak öt kocsi takarmányt és abrakot tudtak hazahozni. Megmondtam neki, hogy nincs szándékomban az ügyet az ezrednél jelenteni, mert végeredményben ránk is rossz fényt vetne, hogy nem tudtuk megvédeni rakományunkat, de megígértem, hogy alkalmilag visszaadjuk a németeknek a kölcsönt. De erre körülbelül két hetet kellett várni. Megbíztam, hogy ők is keressék rá az alkalmat. Közben az új környezetben jobban megismertem az itteni szakasz embereit közelebbről is. Közülük két-három fiúról külön is meg kell emlékeznem: Duká- ról, a Kis Halászról799 és a sógorjelöltem kolozsvári névrokonáról, Vígh Jancsiról. Piszker őrvezetőt felterjesztettem tizedesi előléptetésre, mert rajparancsnokká osztottam be Vajda szakaszvezető helyetteseként, minthogy a sebesült Takács tizedes nem jött vissza. Ugyanakkor többeket, akik a harcos napokban kitettek magukért (így Streert, Petrányit, Horváthot és Kovács Jenőt) kitüntetésre javasoltam. Piszker helyett Duka lett a legényem. Ez az erdélyi, félig magyar, félig román, tudva ezt, önként jelentkezett, s mivel rendes, intelligens, de kissé már koros, ám szolgálatkész embernek láttam, elfogadtam ajánlkozását és a későbbiekben se bántam meg. A Kis Halászról már korábban is tudtam, hogy vakmerő gyerek, olyan, mint egy süldőmedve, aki olyanformán is mozog; se katonásan lépni, se tisztelegni nem is tudott a nagy tappancsaival és mancsaival, de agyafúrt és min798 Mohári Lajos személyéről és beosztásáról nem rendelkezünk pontosabb adatokkal. 799 Személyéről és beosztásáról nem rendelkezünk pontosabb adatokkal. 384
