Molnár András: Utóvédként a Donnál. Hadiokmányok, harctéri naplók és visszaemlékezések a magyar királyi 9. honvéd könnyű hadosztály történetéhez, 1942-1943 2. - Zalai gyűjtemény 76/2. (Zalaegerszeg, 2014)

47. gyalogezred - 40. Dr. Szabó Sándor tartalékos zászlós (47. gyalogezred ezredközvetlen aknavető század szakasz-, majd századparancsnoka) visszaemlékezése, 1942. április 1. - december 31. (részletek)

sincs mi lett velük; az tény, hogy 1943 áprilisában se a 17-esekkel, se a 47-esekkel egyikük se tért haza.)

Augusztus 17-én Babinszky László főhadnagy, az előttünk lévő 47/11. zászlóalj 4. puskásszázadának parancsnoka, akivel két nappal előbb még találkoztam, és valamelyik hídfő elleni támadás, azaz „vállalkozás" tervéről tett említést, annak végrehajtása közben megsebesült és hátravitték.

Az utána következő nyugalmasabb napokban megjavult az ellátásunk, és ami még ennél is fontosabb volt, a tábori posta meghozta az ott felgyülemlett hazai leveleinket is, s végre hozzájutottunk a hazai hírekhez a „Keszthely és Vidéke" című lapon keresztül is. Volt már időnk a levélírásra is. Volt elég restancia. De most még arra is jutott idő, hogy a keszthelyi újság szerkesztőségének „haditudósítást" is írhattunk. Augusztus végén én is írtam egyet, melyet szeptember 19-i számában teljes egészében le is közölt Gárdonyi főszerkesztő:794

„Aknavetőis keszthelyi honvédek harcai a keleti harctéren Dr. Szabó Sándor zászlós, keszthelyi járásbírósági jegyző harctéri levele

Ismét lecsitult kissé a harci zaj, a heves elhárító küzdelmek kemény napjai után megint aránylagos nyugalom van a vonalunkon. Ilyenkor az arcvonal katonája letörli izzadt homlokát, és képzeletben sebes szárnyú turulként átszáll a Kárpátok honi bércei felett, és a drága otthon kedves balatoni tájain kíván megpihenni.

Nem véletlen, hogy ezen a borús nyárvégi délutánon, itt a Don partján, egy hevenyészve kiépített bunker homályos mélyén, három keszthelyi katona néz egymásra, és cigarettájukat rágva a beszédes csöndben a Balaton-part hullámainak csábító csobogása, vagy a harangjáték lebilincselő csilingelőse csendül a fülükbe, aztán e távoli hangzat lágy visszhangot üt a kemény katonaszíveken, és az emlékezésben ellágyulva így töri meg egyikük a csendet:- Hej, zászlós úr, már éppen felére apadtunk, keszthelyiek a századnál. Hatan voltunk, hárman vagyunk földiek.

És sorra vesszük, hogy is volt csak:

Bogdán Jóska tizedes, a távbeszélő parancsnokom volt az első, aki már az áttörés reggelén megsebesült. Pedig hogy tudott harcolni ez a derék, Kisfaludy utcai fiú, mintha otthon a dikics helyett is mindig fegyvert forgatott volna. Mikor elkötöttem átlőtt vérző combját, akkor sem a sebét fájdította, hanem azt hajtogatta, hogy épp neki kell már az első nap kiválni közülünk, és nem harcolhat velünk tovább. (A derék honvéd tizedes vitézségéért megérdemelt kitüntetést kapott, amint ez lapunk mai számának más helyén olvasható. Szerkesztő.)

794 Dr. Gárdonyi (Geiger) Lajos (Keszthely, 1892. október 18. - Keszthely, 1944. október 22.) jogász, lapszerkesztő, hírlapíró.

381