Molnár András: Utóvédként a Donnál. Hadiokmányok, harctéri naplók és visszaemlékezések a magyar királyi 9. honvéd könnyű hadosztály történetéhez, 1942-1943 2. - Zalai gyűjtemény 76/2. (Zalaegerszeg, 2014)

47. gyalogezred - 40. Dr. Szabó Sándor tartalékos zászlós (47. gyalogezred ezredközvetlen aknavető század szakasz-, majd századparancsnoka) visszaemlékezése, 1942. április 1. - december 31. (részletek)

tott: lovaink is megvannak, szénájuk is van, de abrakjuk már fogytán. Puha jelentette, hogy közben már kihúzta a távbeszélő vezetéket is, Csanaki is ott van az elárvult aknavetőnk közelében. Felhívtam és érdeklődtem, hogy mi van a vető körül. Jelentette, hogy Vajda szakaszvezető is megjött már nyolc-tíz emberével, s a vetőt már a Don felé fordították. Odakérettem Vajdát, s megparancsoltam neki, hogy helyezzék készenlétbe a ködgránátokat is, mert először azokra lesz szükség, s két-három emberrel hozasson lőszerutánpótlást is. Az első szakaszhoz, a Babinszky-század mögötti völgybe pedig elküldtem Petrányit és Szabó Jóskát azzal, hogy Petrányi mondja ott el Horváth hadapródnak, hogy milyen parancsot kaptam Kaltróy alezredestől; a két Don-kanyar közti terep az övék, én onnan terítem a ködöt a ruszkikra a zöld rakéták után; visszafelé jelezzék ezt Babinszky főhadnagynak is, s kérdezzék meg, van-e valami kívánsága. Alighogy visszaérkeztek, megkezdődött az ádáz harc, de a beígért repülőtámadás elmaradt, s így a 17-eseknek, még a magyar 9/6. és 4. tüzérségi ütegeink előkészítése és a mi köd- beborításunk ellenére is nagyon komoly ellenállást kellett leküzdeniük. Visszaszorították ugyan pár száz méterrel az ellenséget, de csak a sásos ingoványig, de legalább a holnapi kiinduló tüzelőállásaikat és éjjeli pihenőjüket elő tudták készíteni, mind a kosztyenkii, mind az alekszandrovkai vonalon. Utóbbi helyen még éjszaka is folyt egy darabig a közös aknavető párbaj. Nálunk valamivel csendesebb volt az éj, és két-három óránkénti váltással még aludni és étkezni is volt valamennyi időnk.

így virradtunk kora hajnalban augusztus 12-ére. Én parancs nélkül is leadtam néhány zavarótüzet, annál is inkább, mert az ellenség is ezt tette. Nem akartunk adósak maradni. Éjfél után a szomszédos 34-eseknél is elcsendesedett a lövöldözés, ami csak úgy vaktában ment, hisz a célokat csak sejteni lehetett. Ezt elősegítette az ezen az éjszakán megismert Sztálin-gyertya is, mely hosszú percekre megvilágította az előterepeket, de az észlelt mozgások a körülbelül 100 méter magasban megállt világító testek kialvásáig amúgy is mindkét oldalon megszűntek. De nem szűnt meg a tegnap, tegnapelőtt kezdődött hangszórós átkiabálás magyarul. A sötétben kimerészkedtünk néhányan előre is, így már azt is hallottuk a nyilván kényszerített, állítólagos hadapród hangján: „Major Ottó ezredes! Menj már haza te is a Kozderka után. Annak több esze volt, mint neked, még a harcok megindulása előtt betegséget színlelve hazament, otthagyta Tyim előtt a 17-eseket... A 47- esek már neked is megszerezték a Vaskeresztet a németektől. Van még pofád itt maradni? Hagyod őket itt elpusztulni? Ez a támadásunk csak próba volt, ha leesik a hó, úgy is belefojtunk benneteket, stb.!"

Ilyenkor csend volt a másik oldalon is, mert kíváncsiak voltunk az egész vonalon, hogy mit kiabáltatnak át a csendes éjszakában. (Valóban kompromittáló [lehetett] ez, és valaki el is juttatta ezeket hátra, mert Majort hetek múlva Martsa Sándor ezredes váltotta föl.)

375