Molnár András: Utóvédként a Donnál. Hadiokmányok, harctéri naplók és visszaemlékezések a magyar királyi 9. honvéd könnyű hadosztály történetéhez, 1942-1943 2. - Zalai gyűjtemény 76/2. (Zalaegerszeg, 2014)

47. gyalogezred - 40. Dr. Szabó Sándor tartalékos zászlós (47. gyalogezred ezredközvetlen aknavető század szakasz-, majd századparancsnoka) visszaemlékezése, 1942. április 1. - december 31. (részletek)

ladása is lehet, s ez ilyen körülmények közt veszélyes. El is búcsúztunk Tivitől, adtam neki még pár cigarettát, és „a mielőbbi viszontlátásra" el is vitték őt ugyanazon a kocsin tovább. Aztán jöttünk mi Kutival. A mi sebesülésünk egyformának látszott, de mivel Laci jobban átvérzett, az ő nyakából piszkált ki a doki két-három apró szilánkot. S miután bekötözte, engem vett sorra. Az ádámcsutkám mellől hamarosan kicsipeszeit egy lencsényi szilánkot, majd sokat töprengve és nagyítóval is nézegetve, azt mondta, hogy „van még egy másik hasonló kis lapos szilánkod is, de azt nem is merem bolygatni, mert közvetlenül a fő ütőér mögött helyezkedik el, de azt nem sérti, ellenben kiemelés közben sértheti. S mivel jelenleg vérzést se okoz, nem bántom, de te se nagyon forgasd a nyakad, s ha viszket, se vakard. Akkor nem lesz baj; a bőr alatt betokosodik, s ha majd eltávolodik az ütőér mellől, akkor veszély nélkül eltávolítható lesz." Ezzel bekötözött. Kutit és engem is megkínált egy-egy almával és egy-egy csomag savanyú cukorral, s ajánlotta, hogy míg a kocsink visszajön az ezredse- gélyhelyről, mely körülbelül 2-3 kilométerrel hátrább van, addig pihenjünk le amott a hűs fák alatt, s akár alhatunk is egyet. Megláttam, hogy Gyurka doktor íróasztalán egy „Keszthely és Vidéke" című újság van, inkább azt kértem el olvasásra. Kimentünk Kutival a fák alá a hűvösre, rágyújtottunk. О aztán hamarosan hanyatt feküdt a fűben, s nemsokára elaludt. Én ülve cukrot szopogattam és közben olvastam. Elég régi, június elejei szám volt, de a 3. oldalán feltűnt egy rovatcím: „Keszthelyi honvédek tábori postája".762 Benne több ismerős neve is szerepelt, mint levélíró: dr. Pintér Pista763 barátom, tiszteletbeli szolgabíró, Dely Laci764 bérautós, Eszes Béla,765 sőt Vígh Jancsi sógorjelölt is, stb. Keszthelyi hősi halottakról is volt benne szó, de azok nem voltak ismerőseim.

Miután az újságot átböngésztem, bevittem a Dokinak, s kérdeztem, nincs-e neki későbbi lappéldánya? Mondta, hogy neki rendszeresen jár, de a többit átolvasásra valakinek átadta, aki még nem hozta vissza. Megígérte, hogy Szávai főhadnagy766 gh. főnöknek szól, hogy alkalmilag nekem is küldjön, hisz hozzá többet is küldenek a keszthelyiek. Erről elbeszélgettünk vele, közben Horváth kézsérüléseit is bekötözték már, és visszaérkezett a kocsink is. Visszamentem, hogy alvó barátunkat is fölkeltsem, hogy indulhatunk vissza a vonalba. Legnagyobb megdöbbenésemre azonban nem tudtam őt felkölteni, csak azt láttam, hogy a kötése teljesen át van vérezve. Futva szédelegtem be a Dokiért, hogy jöjjön ki s nézze meg, de ő már csak a halál beálltát tudta megállapítani, mondván: „Szegény fiú, alvás közben nyilván sokat fészkelődhetett, vagy megvakarta a kötést, s álmában

762 Keszthely és Vidéke 1942. június 27. (26. sz.) 3. p.

763 Talán azonos dr. Pintér István karpaszományos szakaszvezetővel (III/1. híradószázad), aki 1942 októberében szívbetegségben megbetegedett. HL HM 22. v. oszt. 651.546/1942.

764 Személyéről és beosztásáról nem rendelkezünk pontosabb adatokkal.

765 Eszes Béla karpaszományos szakaszvezető személyéről és beosztásáról nem rendelkezünk pontosabb adatokkal.

766 Szávai József tartalékos főhadnagy.

360