Molnár András: Utóvédként a Donnál. Hadiokmányok, harctéri naplók és visszaemlékezések a magyar királyi 9. honvéd könnyű hadosztály történetéhez, 1942-1943 2. - Zalai gyűjtemény 76/2. (Zalaegerszeg, 2014)

47. gyalogezred - 40. Dr. Szabó Sándor tartalékos zászlós (47. gyalogezred ezredközvetlen aknavető század szakasz-, majd századparancsnoka) visszaemlékezése, 1942. április 1. - december 31. (részletek)

zéseket lehetett hallani, hogy „kiadásba vagyunk helyezve"! Hát a Hadurunk valóban eladott volna bennünket a németeknek a trianoni veszteségeink részbeni kárpótlásáért?!

Az egész III. hadtest, de különösen a 9. [könnyű] hadosztály és azon belül is a mi ezredünk állománya az eddigi harcokban nemcsak hogy súlyos veszteségeket szenvedett, s a hiányt nem pótolták, hanem a Tyim utáni üldözés erőltetett menetei teljesen elcsigázták a legénységet, és most még itt van ez a reménytelenségi állapot is, mely már a harcértékünket is lerontja. Még szerencse, hogy ez az éjszaka és a következő napi pihenő pillanatnyi vigaszt nyújt azzal, hogy tábori lapokat osztanak, és aki még nem esett el, legalább pár sorban tudósíthatja erről az otthoniakat.

Másnap emellett egy erdei tiszti megbeszélésen térkép alapján eligazítást kapunk arról, hogy a szombathelyi III. hadtest Voronyezstől délre érintkezik a német 2. hadsereg alakulataival, és Nyikolajevka742 magasságától kezdve le egész Alekszandrovka déli határáig, légvonalban körülbelül 25 km-es sávban kell ellátnunk a folyam védelmét. Ezen belül pedig az én aknavető századomnak, mint a 47. gyalogezred közvetlen alakulatának elsősorban a 47/II. és az ezredünkhöz csatolt 34/1. zászlóaljakat kell követnem a Donig Kosztyenki harcállásponttal, és nekik szükség esetén minden tűztámogatást megadni a saját négy szakaszomba elosztott eredeti két-két vetővel és azzal a vetővel, amelyet századomhoz osztottak be, miután Berg báró zászlós743 szakaszának egyik vetője a tyimi harcokban tönkre ment, ő maga pedig sebesülten hátrakerült, miután maradék legénységét és megmaradt vetőjét személyesen átadta nekem. Másnap este így foglaltam el Kosztyenki faluban a templomtól körülbelül 250 méterre nyugatra egy parasztházban ideiglenes harcálláspontomat a századtörzsemmel együtt. Ezt a boronaházat, mely a falun át a Donba folydogáló patak partján állt, az egészségügyi katonáimmal előreküldött legényem, Piszker őrvezető választotta ki számunkra, mert ezt a lakói elhagyták, s két szobája is volt, melyek a szűk folyosójától jobbra nyíltak, balra pedig kétrekeszes kecskeól és tyúkól volt, utóbbi néhány ottmaradt tyúkkal. Én, miután a szakaszparancsnokokra bíztam, hogy szakaszaikat erre az első éjszakára maguk helyezzék el, ahogy tudják, a község nyugati szélén lévő üres kolhozistállóban helyeztem el Kovács Jenő falumbeli szakaszvezetővel744 a század vonatrészlegét a 60 lovunkkal, hátaslovammal, lovászommal, szekereinkkel és lőszertaligáinkkal. Ez jó éjfélig eltartott. Mire ezzel végeztünk, Piszker egy hírvivőt küldött értem, aki elvezetett szálláshelyemre, ahol egy rozoga, sodronyos ágy is volt. Mivel azonban ezt kényelmetlennek találtam, fölmentem az egészség- ügyi tizedes és Piszker mellé, az első szobában lévő búboskemence széles párká742 Pontosabban: Sztaro Nyikolszkoje.

743 Berg György tartalékos zászlós, 34/1. zászlóalj.

744 Személyéről és beosztásáról nem rendelkezünk pontosabb adatokkal.

346