Molnár András: Utóvédként a Donnál. Hadiokmányok, harctéri naplók és visszaemlékezések a magyar királyi 9. honvéd könnyű hadosztály történetéhez, 1942-1943 2. - Zalai gyűjtemény 76/2. (Zalaegerszeg, 2014)

47. gyalogezred - 40. Dr. Szabó Sándor tartalékos zászlós (47. gyalogezred ezredközvetlen aknavető század szakasz-, majd századparancsnoka) visszaemlékezése, 1942. április 1. - december 31. (részletek)

Ám a következő percben ugyanez a főhadnagy nagy káromkodás mellett sikoltozott fájdalmában, mert - szavainkra azért már fél térdre ereszkedve - a felül maradt jobb térdébe lövést kapott, ami a felső combján is végigfutott. Miközben hátra, egy nagy fa mögé cipeltette magát, még odaszólt nekem: „Kár, hogy nem hallgattam rád, zászlós! Lám, máris többen találatot kaptunk!"

így aztán főhadnagy úr százada már csak egy hadapród harcszerű előrekú- szásával és ellentűzzel tudta valamennyire segíteni a megcsappant és átmenetileg hátrább is vonult puskásszázadainkat. S ha a szovjetek nem kaptak volna közben visszavonulási parancsot, még nagyobb veszteséget okozhattak volna sorainkban. Ám visszavonulásukat fedezendő, továbbra is lőttek a hátvédjeik, sőt aknavetőjük egy lövedéke az oldalt, hátam mögött beérkező lőszertaliga nagydarab muraközi lovát úgy találta a háta közepén, hogy a gerincét is áttörve szinte kétfelé szakította a szemem láttára a lovat, melynek elülső fele így előrefelé, a hátsó fertálya pedig hátrafelé dőlt el. Míg szerencse, hogy a ló vezetője a süví- tésre már ledekkolt a földre, csak kisebb légnyomást kapott; hamarosan föl is tá- pászkodott, és a taligán lévő lőszert se robbantotta föl a lovat ért becsapódás.

Hasonlót se előtte, se utána nem tapasztaltam. De a puskások közben eredményt érhettek el, mert megszűnt a figyelőnk körüli állandó golyósuhanás, amit a közben odaérkezett és gödrömben megpihent Hunyadváry őrnagy736 és segédtisztje, Rimanóczy tartalékos főhadnagy737 is tapasztalhatott. Velük együtt mentem én is előre a figyelőtisztesemmel, és magam után intettem a vezérvető legénységét, melyet aztán a második szakasz már automatikusan követett utánunk.

Ebből a szép, ligetes, de sokak számára halált és sebesülést hozó erdőből kilépve már se figyelőhelyet, se tüzelőállást nem is kellett keresni, mert a július 2- ára virradó éjjel a német VII. hadtest jobb szárnyán, a 17-esek és a 47-esek bal oldalán küzdve, a magyar 6. könnyű hadosztály alakulatai - a mi áldozataink sikereit is learatva - aránylag könnyen vonulhattak be Tyimbe, ahonnan a védők nagy része már kivonult az éj leple alatt, a hátrahagyott utóvédek pedig vagy már fogságba estek, elestek, vagy a pásztázhatatlan területrészeken gyors visszavonulóban voltak, és a mi zászlóaljaink egy-egy százada üldözte őket. A zöm azonban az erdőn túli utakon gyülekező félben volt Tyimtől délre, egy nagy ki terjedésű rozstáblán átvezető útkereszteződésnél.

Ott találkoztam Vígh Jancsival738 és szakaszával, illetve akkor már ő is lóháton poroszkált, akárcsak én. Itt ülhettem először örökölt századparancsnoki lovamra, az itteni rövid pihenő alatt ért fel a dombon az erdőszélre a századtörzzsel együtt a lovászom (aki ugyancsak Szabó nevű739 volt), s itt szegődött először mellém.

736 Hunyadváry József őrnagy, a47/II. zászlóalj parancsnoka.

737 Rimanóczi Tibor tartalékos hadnagy, a 47/11. zászlóalj segédtisztje.

738 Vígh jános tartalékos hadnagy, a 17/11. zászlóalj 5. puskásszázadának szakaszparancsnoka.

739 Szabó József honvéd személyéről és beosztásáról nem rendelkezünk pontosabb adatokkal.

341