Molnár András: Utóvédként a Donnál. Hadiokmányok, harctéri naplók és visszaemlékezések a magyar királyi 9. honvéd könnyű hadosztály történetéhez, 1942-1943 2. - Zalai gyűjtemény 76/2. (Zalaegerszeg, 2014)

17. gyalogezred - Ezredtörzs - 21. Péchy György főhadnagy (17. gyalogezred, ezred 1. segédtiszt) visszaemlékezése, 1942. március - 1943. május (részletek)

Az ezredparancsnokság is elfoglalta a szemrevételezett harcálláspontját. Települt az ezredsegélyhely is. Az ezred távbeszélő szakasz a készenléti helyre vonuló zászlóaljakkal haladva megkezdte a távbeszélő vonalak kifektetését. Az éjjel csendben telt el, csak éjféltájban, tőlünk északra volt egy-két rövid géppuskasorozat, de csak egész rövid ideig.

Éppen csak derengeni kezdett, amikor 2 óra 15 perckor az egész arcvonalon eldördültek az előkészítő tüzérségi tűz első lövései. Még az ezredparancsnok harcálláspontján is érezni lehetett a becsapódások okozta rezgéseket. Öt percig tartott az előkészítő tűz, utána indult a támadás. Utász egységek kaput nyitottak az ellenséges aknazáron, ott, ahol az előkészítő tűz meghagyta azt. A zászlóaljak nagy lendülettel törtek előre, de percek alatt feléledt az ellenség is. Megnyitotta a tüzét, kezdetben csak szórványosan, de azután az egyre inkább fokozódott. Váratlan fedezékekből kapunk tüzet. A védőállás mélységében támpontszerűen kiépített állásjaijból egyre erősebb ellenállással találkozunk. Egyre inkább megérlelődik bennünk az a megállapításunk, hogy a tüzérségi előkészítő tűz jóformán üres állásokra történt, [azokban] csak kisebb megszálló erők (figyelők) voltak, a zöm hátrább lévő, biztonságosabb állásokban tartózkodott.

Az ellenségnek valószínűleg tudomása volt a bekövetkezendő támadásról, legfeljebb csak a támadás időpontja lehetett előtte kétséges. Érzésünk szerint már napok óta csak kevés biztosító erőket tartott az első állásokban, és a várt tüzérségi előkészítés elől főerőit hátsóbb állásokban tartotta biztonságban. Egyre-másra futnak be az ezredparancsnokságra a zászlóaljak jelentései, [melyeket] azonnal továbbítunk a saját észrevételeinkkel a könnyű hadosztály parancsnokának. Bár már nincsen rádiótilalom, az összeköttetés jóformán csak a vonalas és a személyi összeköttetésre korlátozódik, mert a rádióforgalmat igen eredményesen zavarják. Súlyos veszteségeink vannak. Már az első órában a 17/1. zászlóaljnál hősi halált halt Korbuly Imre főhadnagy, századparancsnok. A 17/1. zászlóalj valamivel jobban halad előre, tőle balra a 17/11. zászlóalj erős ellenállásba ütközött, csak nagyon lassan nyer tért.

A támadás 3 óra 30 perckor Szofijevka, Barkovna területét érte el. Látszólag az ellenség erőit hátsóbb védőállásba vonta hátra. Az ellenséges tüzérségi tűz ellenhatása ekkor jelentéktelen. A beérkezett jelentések szerint a támadás 4 óra 10 perckor folyamatosan halad, Kodizi nyugat, Jeszkovo, Prűdök nyugat területét elérte. A tüzérségi ellenhatás itt még kisebb mérvű, a 7. könnyű hadosztály vonalán erősebb.

4 óra 45 perckor az ellenség az előretolt állásait kiürítette. Hátsóbb védőállásaira a támadás folytatódik. A tüzérségi ellenhatás fokozatosan erősbödik. Állandó lassú tűz az egész hadtest arcvonalán. Úgy néz ki, hogy az ellenség Morozovo - Prűdök közötti előrenyúló arcvonalát kiegyenesítette. Az ellenség Prudoknál egy-másfél századdal ellentámadásra indul. [...]

33