Molnár András: Utóvédként a Donnál. Hadiokmányok, harctéri naplók és visszaemlékezések a magyar királyi 9. honvéd könnyű hadosztály történetéhez, 1942-1943 2. - Zalai gyűjtemény 76/2. (Zalaegerszeg, 2014)
47. gyalogezred - 39. Martsa Sándor ezredes (47. gyalogezred parancsnoka) visszaemlékezései, 1942-1943 (részletek)
bukkant magyarokkal, a másik hullámot pedig körülbelül 40-50 méterrel az első mögött érte a két csoport gyilkos tüze. Biztos megállapítás szerint még három kisebb ellentámadás indult Szerecz-Bacsóék ellen, de azok is összeomlottak. Az ellentámadásban egy orosz század vett részt. Bizonyos, hogy az orosz századparancsnoknak sejtelme sem volt magyarok jelenlétéről a keleti parton; minden biztosítás, stb. nélkül igyekeztek a parti lejáróhoz. Az ellentámadások visszaverése után több orosz nem mutatkozott, a hídfőben is elült a harci zaj és a két csoport a jégpáncélon visszaindult a nyugati part felé. Mivel időközben mindkét fél tüzérsége több helyen léket vágott a jégbe, Szerecz hadnagy és 18 embere, bár nem kívántak 30 éves korukban jeges vízben újból megkeresztelkedni, beleestek a lékekbe. De a katonaszerencse mellettük volt és veszteség nélkül „megúszták” a hideg fürdőt... E csoportnál a hősök-hőse volt Szerecz tartalékos hadnagy. Az átkeléskor az élen elsőnek tiporta az elaknásított havat (a beosztott árkászok az előreszivárgás alatt elkeveredtek), majd csak lélekjelenlétének és „csak azért is” verekedő virtusának volt köszönhető hídfő mögött lezajlott véres tusa szerencsés kimenetele. Mellette különösen kitűntek: Takács szakaszvezető, Ökrös, Molnár tizedesek és Wirth honvéd.679 A VI-os sz. „biztosító" csoport feladata: A keleti parton előretör az úgynevezett „parancsnoki bunkerig", azt kiemeli, romjaiban berendezkedik a kelet felől várható ellentámadások elhárítására. Végrehajtás: 16 óra pár perckor levegőbe repült az első, majd hamarosan a „parancsnoki bunker" is lángokban állott. Egy kis csoport támadását géppisztoly- tűzzel felfogta Diettrich,680 ott más esemény nem történt. Veszteség nélkül tért vissza. Saját veszteség összesen: 13 hősi halott és 43 súlyosabb sebesült. A hősi halottak közt két zsidó munkaszolgálatos.681 Három honvéd saját könnyelműsége miatt vesztette el életét, mert nem a kijelölt aknamentes kapun jöttek vissza, hanem önkényesen rövidíteni akarták az utat; egy akna ölte meg őket. Orosz veszteség pontosan ellenőrzött adatok szerint: a hídfőben 80-90 halott, ezek a szétrombolt állásokban hevertek, viszont nem lehetett megállapítani és el679 Egyikük személyéről és beosztásáról sem rendelkezünk pontosabb adatokkal. 68,1 Ditrich (másutt Detrich) Dezső tartalékos karpaszományos honvéd, címzetes szakaszvezető, 17/1. zászlóalj. 681 Marisa Sándor ezredes a kosztyenkii ellenséges hídfő felszámolásában részt vett munkaszolgálatosokról az alábbiakat vetette papírra visszaemlékezésében: „Az ezredhez tartozott két »sárgakarszala- gos«, úgynevezett »munkaszolgálatos« század. A hídfő [elleni] támadáshoz ezekből igénybe kellett vennünk különböző kisegítő munkák elvégzésére kb. száz főt, természetesen fegyvert nem kaptak, nem kaphattak! De nem is a harc volt a feladatuk! Amikor a közelharc már a hídfő belsejében, »magjában« folyt, sárga karszalag ide, sárga karszalag oda, orosz géppisztoly, orosz puska volt kezükben és végigharcolták a harcot, engedély nélkül. Többen elestek közülük, így egy okleveles vegyészmérnök is. Halottaikat 31-én a 34/1. zászlóalj hősi temetőjében földeltük el Kosztyenkiben, a honvédek sírjai mellé.” HL Tgy. 3292. II. sz. 10. p. 321