Molnár András: Utóvédként a Donnál. Hadiokmányok, harctéri naplók és visszaemlékezések a magyar királyi 9. honvéd könnyű hadosztály történetéhez, 1942-1943 2. - Zalai gyűjtemény 76/2. (Zalaegerszeg, 2014)
47. gyalogezred - 39. Martsa Sándor ezredes (47. gyalogezred parancsnoka) visszaemlékezései, 1942-1943 (részletek)
В) Sikeres vállalkozás a Don mellett A kosztyenkii szovjet hídfő kiemelése, 1942. december 30. 1942. augusztus első napjaiban az oroszok Voronyezstől délre nagyobb erőkkel áttörtek a Donon, és bár a 9. könnyű hadosztály csapatainak sikerült azok zömét több napon át tartó véres harcok során a folyó keleti partjára visszavetni, az átkelési helyeken létesített hídfők (a nagyobbik Kosztyenkinél, a 47., a kisebbik Gremjacsjénál, a 17. [gyalogjezred arcvonalában) szovjet kézen maradtak. A magasabb vezetés ezeknek sokáig nem tulajdonított nagyobb jelentőséget, másrészt a kiemeléshez szükséges erő és anyag sem állott rendelkezésre. így történt, hogy a hídfők még hónapok múltán is háborítatlanul maradtak. Amikor a hadosztály parancsnokságát vitéz Oszlányi ezredes (később vezérőrnagy) vette át, ismét felmerült a hídfő kiemelésének kérdése: Ez „olyan, mint a fekély a gyomorban " - mondogatta, amelyet akkor kell kioperálni, amikor még nem késő. Ezen a nézeten volt a 47. [gyalogjezred parancsnoka, Martsa ezredes is, és különféle tervek készültek, hogyan lehetne mindezt a hadosztály saját erejéből megoldani. Igen aprólékos, gondos és sok időt igénylő előkészítő munkát kellett elvégezni a végrehajtás előtt. Ezek felsorolására itt nincs hely. Az előkészületek december elejére fejeződtek be, a kijelölt résztvevők szerepüket lelkiismeretesen begyakorolták. A III. hadtestparancsnokság a terveket először, ha nem is hivatalos formában, de tudomásul vette, majd egy nagyobb erőkkel és távolabbi célokkal végrehajtandó támadás tervei is felmerültek, de ezeket a hadtestparancsnokság végül is elejtette. így a hadosztály- és ezredparancsnokság visszatért az eredeti terveinek a megvalósításához. A kosztyenkii hídfő sűrű nádas-bokros területen épült ki. Az ellenség megszálló ereje egy zászlóaljból állt, sok nehézfegyverrel megerősítve. Tüzérség magában a hídfőben nem volt. A műszaki megerősítést állandóan fokozták, a földállásokon kívül betonbunkerek is épültek. A hídfőről különben november közepéig kevés adat állott rendelkezésre, e hó 23-án sikerült egy gyors ellentámadás folyamán Megyery Elemér főhadnagynak a 4-es számú tábori őrsünk fészkében, amely előző éjjel került az oroszok kezére, elfogni 22 oroszt. Ezektől értékes adatok birtokába jutott az ezred. Decemberben pedig egy ukrán felvételező tiszt szökött át, akitől részletesen kicsalogattuk a hídfő további titkait. A hadosztályparancsnok ezután 1942. december 30-ára rendelte el a támadást. Az ezredparancsnokság december 27-én kivonta a szükséges egységeket az arcvonalból, pár nappal előbb bevonultak a „feketén " igényelt műszaki rajok; 28316
