Molnár András: Utóvédként a Donnál. Hadiokmányok, harctéri naplók és visszaemlékezések a magyar királyi 9. honvéd könnyű hadosztály történetéhez, 1942-1943 2. - Zalai gyűjtemény 76/2. (Zalaegerszeg, 2014)

17. gyalogezred - 17. gyalogezred III. zászlóalja - 38. Koszorú Imre tartalékos zászlós (17. gyalogezred III. zászlóalja géppuskás századának szakaszparancsnoka) visszaemlékezése, 1942 (részletek)

Édesapám Péter-Pálkor a szívén megérezte, hogy engem baj ért. Elfelejtett felállni mise közben, Juliska néni szólt neki. О azt mondta. „ Juliska, úgy érzem, Imre fiam megsebesült!" Egyik éjjel nyugtalanul aludt; az éjjel robogott a szerelvény Pápán át Szombathely felé.

Szombathely népe ünnepélyesen köszöntötte a sebesült katonákat. Sírás, zokogás, kinek hozzátartozói az állomáson voltak. Minket a Faludy gimnáziumban helyeztek el. Én a tanári szobában kerültem elhelyezésre. Kéz- és lábnélküliek a tornaterembe kerültek. Apácák és civil önkéntes ápolónővérek látták el a szolgálatot.667

Koszorú Imre tartalékos zászlós visszaemlékezései. Kézirat-fogalmazványok „Életem", „Emlékezés", „Háborús élmények, emlékek" és „Kurszk-Tyim-i áttörés" címmel. Koszorú Csaba birtokában, Szekszárdon.

667 A sebesülés után történtek másik változata: „Gyalog, majd egy ezredbeli kerékpáros halott szakaszvezetőtől elvettem a kerékpárját, azon mentem tarlókon át az elsősegélyhelyre. Ott a doktor vállát lövés érte. Ellátta a sebet, úgy, ahogy, és lovas kocsira tettek. Vérveszteségem miatt menni nem tudtam. 10 km után mentőautóra kerültem, és irány [a] kurszki hadikórház. A mentőautóban súlyos sebesültek közt feküdtem legfelül. Körülbelül egy-két órai autózás után kerültünk a kórházba. A kórház zsúfolva volt sebesültekkel. A műtőasztalra kerültem, akkor látom, hogy az operáló zászlós dr. Kolbe, pápai nőorvos, ki a tanítóképzőben tanárom volt, egészségtant tanított. Műtét után (altatás) hamarosan az állomásra vittek. I. sebesültszállító vonatra raktak, irány a kijevi kórház. Körülbelül egy napig robogott velünk a vonat, míg Kijevbe értünk. Szép város, régi, patinás épületekkel; bevallom, mi nemigen tudtuk akkor értékelni. Itt ellenőrzés következett, magyar-német orvosi bizottság bírálta el, kit vihetnek a hátországba. Másokat, a könnyebb sebesülteket barakk kórházakba szállították rövid gyógykezelésre. Újra vonatra kerültem, irány Debrecen. Egynapi utazás után újra magyarföldön! Orvosi vizsgálat, irány Budapest. A Keleti pályaudvaron ünnepélyes fogadtatás, a Horthyné, [kormányzój-helyettes felesége köszöntötte a vonat sebesültjeit. Éjjel újra indulás, Pápán át Szombathelyre irányították a szerelvényt. Szombathely népe köszöntötte a vonatot, a sebesülteket. A Faludy Ferenc Gimnáziumba, akkori hadikórházba kerültünk. A tanári szobába kerültem. A tanteremben súlyos, általában haslövéses sebesültek feküdtek. Apácák és önkéntes ápolónők látták el a szolgálatot." (Koszorú Imre visszaemlékezései. „Kurszk-Tyim-i áttörés" 3. p.)

311