Molnár András: Utóvédként a Donnál. Hadiokmányok, harctéri naplók és visszaemlékezések a magyar királyi 9. honvéd könnyű hadosztály történetéhez, 1942-1943 2. - Zalai gyűjtemény 76/2. (Zalaegerszeg, 2014)

17. gyalogezred - 17. gyalogezred III. zászlóalja - 38. Koszorú Imre tartalékos zászlós (17. gyalogezred III. zászlóalja géppuskás századának szakaszparancsnoka) visszaemlékezése, 1942 (részletek)

Orelban moziba mentünk. Alighogy vége lett az előadásnak, a mozit bom­batalálat érte. Szerelvényünk lőszeres szerelvények között állt - ez bizony nem szívderítő látvány a halál árnyékában. Ráták húztak felettünk, bombákat szór­tak. Nem féltünk, mert főleg tüzérségi lövedékeket dobáltak. Szuttyanva csapód­tak a földbe. A német négycsövű Boforsok652 szüntelenül ontották a tüzet. A sze­relvények kihúztak az állomásról, csökkent a veszély. Gyalogmenet következett. Éjjeli menetek, rejtve. Sztálin-gyertyák potyogtak az égből. Ekkor mozdulatlanságba kellett merevedni. Nagy gyümölcsösökben húzódtunk meg nappal, vagy erdőségekben. Élelmezés éjjel, nappal mozdulat­lanság. Lassan, lassan közeledtünk a front felé. [...] Úgy gondoltam, leszállunk a vonatról, szuronyroham - így értékeltem az első világháború képeit, tévesen. Végre sok éjjeli menet után a második vonalba, az úgynevezett tartalékállásba kerültünk. 10 cigaretta, 10 szem savanyúcukor volt a hadiadag. Esténként 2-3 dl pálinkát adtak, lelkesítőnek. Éjjelente ellenséges és saját ágyúk torkolattüze vilá­gította be az eget, nagy dörgés mellett. Egy kis orosz faluban találkoztam az egyik Dobó653 fiúval, doktor hadnagy volt. Nagy-nagy szeretettel köszöntöttük egy­mást. Egy gyümölcsösben találkoztam Mátyus Ferivel.654 Pisztolytáskája összeha­jolva volt az oldalán. Csodálatomra azt felelte, ha [a] pisztoly is ott van, hasfájást kap. Bátor gyerek - gondoltam. Időnként előrementünk tapasztalatszerzésre, szemrevételezésre az első vonal­ba. Vagy mint én, Rozsgyesztvenszkojéban, az úgynevezett „előretolt" megfigyelő állásba. 24 órát voltam elől. Egy gödörben ültem, derékig vízben, fejem felett egy ól­ajtó. Nyakamban telefon és géppisztoly. Mellettem ült egy [...] sörgyári kocsis, 45 éves, ki mindig csak azt mondogatta: „A parancsot teljesíteni kell, mert ha nem, agyonlövik az embert!" Ezt mondogatta szüntelenül. Rajom, többi embereim lö­vészgödörben voltak, rejtve és fedve. Az ellenség hajnalban támadásra indult. Babinszky főhadnagy655 körlete, vé­dővonala előtt voltam. Telefonon azonnal jelentettem; a vonalat ellőtték, a lovas küldöncöt írásbeli jelentéssel indítottam. A kiürített Rozsgyesztvenszkojét tüzér­ségi tűz alá vették. A távbeszélő vonalat sikerült összekötnöm (szerencse, két hétig távbeszélő kezelő voltam). Közben bal zsebemet repesz érte, a jód lassan 652 A német - nem Bofors gyártmányú - Flak-Vierling 38 M 2 cm-es négycsövű gépágyú. A Bofors légvédelmi gépágyúknak egy csöve volt. 653 Feltehetően dr. Dobó Endre (Kiskomárom, 1913., anyja neve: Szlávy Matild) tartalékos orvos had­nagyról lehet szó, aki 1942. április 17-én a III. gépvontatású tüzérosztály vezető orvosaként vonult el a keleti hadszíntérre. (HL KJ 103/a.) 654 Mátyus Ferenc tartalékos zászlós, 17/11. zászlóalj. 655 Babinszky László főhadnagy, a 47/11. zászlóalj 4. puskásszázadának parancsnoka. 307

Next

/
Thumbnails
Contents