Molnár András: Utóvédként a Donnál. Hadiokmányok, harctéri naplók és visszaemlékezések a magyar királyi 9. honvéd könnyű hadosztály történetéhez, 1942-1943 2. - Zalai gyűjtemény 76/2. (Zalaegerszeg, 2014)

17. gyalogezred - 17. gyalogezred III. zászlóalja - 37. Nemes József szakaszvezető (17. gyalogezred III. zászlóalj 9. puskásszázada, gránátvetős rajparancsnok) visszaemlékezése, 1942-1943

Harcba június 28-án hajnalban - hatalmas éjszakai német bombázás után - indultunk. Előbb a második vonalban tartalékként meneteltünk (eközben láttuk az első orosz katonát, akit a mieink hátrakísértek), s egyszer csak váratlanul tűz- vonalba kerültünk: a szemben lévő domb gerincéről a fák közül, részben azok tetejéről lőttek ránk. Igyekeztünk gyorsan fedezéket ásni, közben feljajdultak első sebesültjeink (köztük például Úti Imre tartalékos [őrvezető], lickóvadamosi lakos).

Ekkor kaptuk mi gránátvetősök is az első tűzparancsot: 50 mm-es gránátjainkkal sorozatot adtunk le az említett fák közé. Tűzünk hatásos voltát orosz aknavető viszont-sorozata nyugtázta. Közben beesteledett, a gerincről addig ránk tüzelők visszavonultak, mi pedig előre mentünk, magunk mögött hagyva a gerincen túl elénk tárult kisebb falut.

Az előbbiekben leírtaknál sokkal keményebb tűzharcban Tyim megközelítésekor egy magaslaton, majd a magaslat utáni nyílt terepen, és magában a városban vettünk részt. Itt ugyanis aknavető- és egyéb nehézfegyvertűz mellett iszonyatos golyózápor fogadott bennünket. Ennek ellenére, bár megtorpanásokkal, de mentünk előre. Igaz, a városba csak egy huszáralakulat némi segítségével jutottunk be (jobboldali szárnyunkat segítették a derék huszárok).

Sajnos a Tyim megközelítéséért és bevételéért vívott harcokban nagyon sokan megsebesültek. A városhoz közeledve feltűnt, hogy a tisztek egymás után kiesnek a sorból. (Később hallottuk, hogy mesterlövészek ruházatuk alapján felismerték, és magaslati figyelőhelyükről lőtték őket.)

További előnyomulásunk viszonylag eseménytelen volt, egészen a Don eléréséig. Itt a századtörzs (Kovács József századírnokkal)640 és a század egy része Gremjacsje községben, míg a konyha, Koczon Pál641 és Horváth Pál szakácsokkal, valamint a század másik felével a község kolhozának udvarán, illetve épületeiben telepedett le. Jenő a Don-partra került, és a kolhozba.

Berendezkedésünk (védelmi körlet kialakítása) után augusztus elejéig csendesen éltünk, mivel az oroszok addig a Don túlsó partján nem mutatkoztak.

Augusztusban azonban a túloldal fokozatosan megélénkült. Többször átlőttek, sőt 15-én a faluban lévő egységünk ellen támadást is intéztek. Ezt Arató642 főhadnagy irányításával sikeresen visszaverték a mieink (köztük Könczöl Jenővel).

Jenő barátom közben maláriás lett, emiatt augusztus végétől október végéig Sztarij Oszkolban,643 illetve Csernyankában,644 tábori kórházban feküdt.

640 Személyéről és beosztásáról nem rendelkezünk pontosabb adatokkal.

641 Személyéről és beosztásáról nem rendelkezünk pontosabb adatokkal.

642 Arató Pál főhadnagy, a 17/III. zászlóalj 9. puskásszázadának parancsnoka.

643 Sztarij Oszkolba a 105. tábori kórház települt.

644 Csernyankán a 106. betegellátó állomás működött.

301