Molnár András: Utóvédként a Donnál. Hadiokmányok, harctéri naplók és visszaemlékezések a magyar királyi 9. honvéd könnyű hadosztály történetéhez, 1942-1943 2. - Zalai gyűjtemény 76/2. (Zalaegerszeg, 2014)
17. gyalogezred - 17. gyalogezred I. zászlóalja - 34. Somogyi Lajos tizedes (17. gyalogezred II. zászlóalj, géppuskás század) visszaemlékezése, 1942-1943
városán innét, valami falvakból gyűjtötték össze őket, és onnét hozták őket ide, de már akkor itt több ezer magyar volt. Állományba vettek bennünket, adataink pontos beírásával. Itt már nem volt gond az élelemszerzésre és a fedél alá kerülésre. Már mikor sehonnét nem jöttek, és nem hoztak magyarokat, egy napon váratlanul megjelent Jány Gusztáv, a volt 2. hadsereg parancsnoka. Ahova összegyűjtöttek bennünket, az egy hatalmas, több szárnyból álló épület volt, több hektárt kitevő udvaraival. Úgy mondták, hogy ez az épület a ruszkiknak is Kijevben a legnagyobb laktanyája volt. Mi elneveztük Bagolyvár laktanyának. Felsorakoztattak bennünket e hatalmas téren több részletben egymás után. Lehettünk pár ezren. Az épület velünk szembeni rész lenek] 2. emeleti része egyik kinyúló ablakrészénél megjelent Jány úr, a nagyobb százalékban elpusztult 2. magyar hadsereg volt parancsnoka. Kezdte az üdvözlő szavaival, amely így hangzik: „Ti nem magyar katonák vagytok! Disznó csürhék, akik megfutottatok, megszégyenítve a magyar katona becsületét és jó hírnevét. Elárultátok a magyar hazát, megtagadtátok a magyar népet, de vegyétek tudomásul, hogy a magyar nép, a magyar haza is kitagadott benneteket. Ilyen disznó, szemét, becstelen hazaárulókra az ezeréves vérrel áztatott magyar földnek és a magyar népnek nincs szüksége. Titeket a ruszki bolsevizmus dobott át, hogy bomlasszatok, lázítsatok afront mögött és drága hazánk és nemzetünk belső rendje és nyugalma felett. De ehhez nem lesz szerencsétek! [...] Disznók, be lesztek osztva a német kamerádok közé, és oda kell előre törnötök, ahonnét megfutottatok. Itt csak előre van, hátra nincs. Itt csak győzni lehet, vagy meghalni!''591 Másnap kezdtek bennünket három csoportra szétszedni. [Szétválasztották] a legidősebb korosztályt, a középkorosztályt, és a legfiatalabb korosztályt, amelyhez tartoztam én is, hisz alig, hogy elmúltam 21 éves, mert korengedélyes voltam. Elkülönítettek bennünket az öregebb korosztályoktól, és teljesen új, magyar ruhába öltöztettek, csak még épp fegyvert nem kaptunk, vagyis még nem történt meg a beosztásunk. Az öregebb két csoportunkat hagyták továbbra is még oly lerongyolódottan. Mi pedig izgatottan vártuk a beosztást, és kértük a jó Istent, hogy magyar egységben maradhassunk, nehogy bekeverjenek bennünket a németek közé. Reménykedtünk, hogy talán arra nem kerül sor, mivel magyar kato591 Marisa Sándor ezredes 1500 fős III. hadtestbeli csoportja, melynek feltehetően a memoár szerzője is tagja volt, 1943. március első hetében valóban Kijevben, az úgynevezett Bagolyvárban szállásolt el. Erősen kétséges azonban, hogy Jány Gusztáv vezérezredes az 1943. január 24-ei hadsereg-parancsnoksági parancsához hasonló hangnemű és tartalmú beszédet mondott volna el a Dontól súlyos harcok közepette visszavonuló zalai honvédek előtt. A 2. hadsereg parancsnoka ekkor már átértékelte hadserege helytállásáról vallott korábbi nézeteit, amely az 1943. március 12-ei 30. számú hadseregparancsban testesült meg. A felettes német parancsnokságoknak küldött jelentéseiben már február közepétől több ízben elismeréssel illette az ellenséges bekerítésből kitört III. hadtestbeli csoportokat, amikor azok állítólagos megadását cáfolta. Elképzelhető azonban, hogy egy törzstiszt a 2. hadsereg-, vagy a VII. hadtestparancsnokságról a fegyelmezés ezen formáját választva az említett hírhedt hadseregparancsnoksági parancsot olvasta fel. HL 2. hadsereg iratai. 30. doboz. 23. könnyű hadosztály-parancsnokság naplója (1943.1.14. - III. 12.). 273
