Molnár András: Utóvédként a Donnál. Hadiokmányok, harctéri naplók és visszaemlékezések a magyar királyi 9. honvéd könnyű hadosztály történetéhez, 1942-1943 2. - Zalai gyűjtemény 76/2. (Zalaegerszeg, 2014)

17. gyalogezred - 17. gyalogezred I. zászlóalja - 34. Somogyi Lajos tizedes (17. gyalogezred II. zászlóalj, géppuskás század) visszaemlékezése, 1942-1943

hamarosan meggyőződtünk, mikor az örömhírt az ürömhír váltotta fel, alig 24 óra eltelte után.

Visszaemlékezésem szerint augusztus hó 9-10-ei nap lehetett, mikor a sötétség beálltával a zászlóaljunkat kivonták az állásainkból, és közölték, hogy a ruszkik átjöttek a Donon és hídfőt alkottak, és ellenük mi is bevetésre kerülünk. Ellentámadást kell végrehajtanunk Kosztyenkinél, mert már a hídfőjük annyira kiszélesedett, hogy ott már több zászlóalj felmorzsolódott. Az akkori állásainkat nem is az úgynevezett 20. [könnyű] hadosztály573 vette át, ami, ha igaz, a mi leváltásunkra jött, hanem az ezredközvetlenekből összeszedett egy jó szakasznyi erő, amit szétraktak a körülbelül 5-6 km széles védősávunkra. És ezek a bajtársak pattogtattak időnként, hogy a Don túloldalán a ruszkik észre ne vegyék, hogy üresek a velük szemben lévő állásaink. Hisz ha ezt észrevették volna, nótaszóval jöhettek volna a hátunk mögé, míg mi Kosztyenki alatt élethalál harcot vívtunk a ruszki túlerővel szemben.

Kivonásunk éjszakáján délnek mentünk, végig egy dombvonulat mögött, majd a hajnali szürkületkor már beástuk magunkat egy nagyon elgyomosodott gabonatáblában, Kosztyenkit még nem is láttuk. Akkor zászlóaljparancsnokunktól, Kaltróy alezredesünktől hallottuk, hogy Kosztyenki még vagy 10 km-re van ide hozzánk, keletre. Aznap a sötétség beálltával indultunk Kosztyenkibe, és elfoglaltuk támadási helyünket az előző ellentámadásnál életben maradt kerékpáros [szakasz] maradványának beásott állásaiban. Őszintén bevallva, féltünk mindannyian, hisz tudatában voltunk mindannyian, hogy ott már milyen nagy veszteségeink vannak halottakban és sebesültekben egyaránt. Minderről pár óra elteltével, saját szemeinkkel meg is győződhettünk, mikor virradatkor részünkről megindult az ellentámadás, nagy veszteségeink árán is sikertelenül. Ehhez persze hozzájárultak a rendkívüli, leláthatatlan terepviszonyok is. Minden 6-8 m2-en halottak egymáson, már bűzlöttek a nagy meleg hatására, hisz már több mint egy hete tartó ellentámadásunk halottai is mind ott hevertek temetetlenül. Még egy utolsó próbálkozás részünkről, mely aztán sikerrel végződött, mert csak a Don folyó maradt előttünk. Valószínűbb, hogy a velünk szembenálló ruszkik déli irányba, a folyó mentén kitértek előlünk, mint hogy visszavonultak volna, mert a hídfőt csak szűkíteni tudtuk, de felszámolni nem. Hisz oly áttekinthetetlen volt a terep, hogy még a szomszédjainkat sem lehetett látni a 3 méter magasságot is túlhaladó gizgaz és fűzbokrok miatt. Az ember csak a zörgéseket hallotta, és a nagy

573 Az egri 20. könnyű hadosztály alakulatai Kurszkban történt kirakodásuk után július 14-én kezdték el menetüket a Don irányába. Július 22-én menetvonalukat módosították, s Parnicsnij - Kocsatovka - Sztaro Nyikolszkoje körzetébe, vagyis a 9. könnyű hadosztály védőkörlete mögé irányították e csapatokat. Augusztus 8-ától végül az urivi Don-kanyar mögött védekező 7. könnyű hadosztály védőkörlete területén csoportosultak, s a súlyos veszteségeket szenvedett 35. gyalogezredet váltották fel. Szabó Péter 2001.118-119., 126. p.

261