Molnár András: Utóvédként a Donnál. Hadiokmányok, harctéri naplók és visszaemlékezések a magyar királyi 9. honvéd könnyű hadosztály történetéhez, 1942-1943 2. - Zalai gyűjtemény 76/2. (Zalaegerszeg, 2014)

17. gyalogezred - 17. gyalogezred I. zászlóalja - 33. Nyíry Zoltán hadnagy (17. gyalogezred II. zászlóalja géppuskás századának parancsnoka) harctéri naplója, 1942. május 3. - szeptember 20

VI. 7-én. Megint vasárnap van, s ami fontos: mint itt minden ünnepnap, ma is ítéletidő. Csak úgy vacognak az emberek. Bezzeg finom ma a rozzant viskó, mely századirodám, s egyúttal díszes lakom. Jó sokáig alszom. Tizenegy körül megyek fel alezredes úrhoz, s veszem a parancsot, hogy az 50 mm-es páncéltörőnek szemrevételezzek utakat, hogy a páncélostámadás esetén bárhova elvigye a Botond, ahol csak szükséges a jelenléte. Azonnal hívatom a gépkocsivezetőt, hogy induljunk. Zuhogó esőben járjuk le megfelelő útvonalakat keresve a körleteket, s sikerül is délután 4 órára befejezni a kapott feladatot. Azonnal jelentek alezredes úrhoz. Megdicsér: „Nagyon stramm dolog volt, Öcsi!'' Két pohár snapszot kell ki- töltenem, s koccintás után magamba tölteni. Finom volt. Hazajövetel után bizony jól esik az átöltözés. Azért nem mulasztom el, hogy a meghívásnak, mely Baracskai Pista részéről ért bennünket, eleget ne tegyek. Pedig menet közben Tógyer483 tüzér létére azt mondja, hogy ebben az időben nem ül fel lóra. De megérte. Pista olyan finom túrós csuszával s lekváros palacsintával várt bennünket, hogy bizony alig tudtunk felkelni az asztalától. Hazafelé jövet az egyik távbeszélődrót lekapta a sapkámat. Majd megtalálja a lovászom holnap reggel. Ma bizony finom az emeletes ágy, amit Feri itt is elkészített.

VI. 8-án. Amint mondám, reggelre száraz állapotban kerül haza a sapkám. Az éjjeli szélben megszáradt, míg a többi ruhadarabom tiszta egy víz reggel is még. Jó, hogy mindenből tudok váltani. A délelőtt folyamán az 50 mm-es helyét szemrevételezem [a] kolhoznál Vígh hadnaggyal,484 Lőrinc Jóskát is sikerül megtalálnom. Ő aztán ugyanazt elvégzi a kapocsnál. Délután lemegyek a Botondhoz, s az ottani hidat nézem meg. Bizony ki kell építeni 5 tonna teherbírásúra. Sikerül végre eljutni Hári százados úrékhoz is. Ott is kijelölöm az ötös helyét, s utána végigjárom az ottani legénységet. Szépen haladnak a munkával, az tény. Feri cigarettatárcája sokszor előkerül a zsebemből, s tartalmát boldogan szívják a derék magyarok. A fiúkkal is összejövök: jól felhúzom Hargitát, Marikától485 kapott lapommal. Nagyon kedves estelőttet töltök a régiekkel. Igyekszem is majd minél gyakrabban feltalálni őket. Hazajövet a zászlóaljirodán megbeszéljük, hogy vacsora után átmegyünk alezredes úrhoz egy tarokkpartira. Sikerül is azt jól összehozni. Olyan jól esik rádiószó mellett elkártyázgatni, még a nem magyar állomások is valahogyan magyar vonatkozású dolgokat s zenét hoznak. Ottlétünk a holnapba nyúlik. Egy óra is elmúlik, mire hazaérek... Erős tüzérségi tűz hallható, de nem veszélyes megítélésem szerint ránk, azért levetkőzöm, lefekszem.

VI. 9-én. Amint délelőtt Lőrincz Jóskáéktól hallom, a német arcvonalat éjfél körül kissé benyomta a muszka, de délelőttre már kitüremkedett ismét a régibe. A mozgékony védelemnek megfelelőleg szemrevételezek a kolhoznál kettő, s a

483 Tóth Tivadar hadnagy, a 9/1. kísérő könnyű tábori ágyús üteg parancsnoka.

484 vígh János tartalékos hadnagy, a 17/11. zászlóalj egyik szakaszparancsnoka.

485 A naplóíró hölgyismerőse. Személyéről nem rendelkezünk pontosabb adatokkal.

237