Molnár András: Utóvédként a Donnál. Hadiokmányok, harctéri naplók és visszaemlékezések a magyar királyi 9. honvéd könnyű hadosztály történetéhez, 1942-1943 2. - Zalai gyűjtemény 76/2. (Zalaegerszeg, 2014)

17. gyalogezred - 17. gyalogezred I. zászlóalja - 33. Nyíry Zoltán hadnagy (17. gyalogezred II. zászlóalja géppuskás századának parancsnoka) harctéri naplója, 1942. május 3. - szeptember 20

város néz ki az orosz helységek közül a legtisztességesebben. Motorkerékpárral futkosom végig s sarkallom előre a századot. Ez a húsz km egy felesleges erőpo- csékolás volt. Először látom benne a német merevséget a mi rugalmas vezetésünkkel szemben. Nem baj, sok minden lesz még másképp, mint ahogy gondoljuk. A motorkerékpáros szolgálatkészsége ellenben nem várt módon nagy volt.

Május 13-án, Vinogroblj. Este nyolc után érjük csak el Kurszk szélét. Nem tartom célszerűnek a további éjjeli menetet, s azért főleg a lovak miatt virradatig pihenőt adok. Jól bevacsorázunk, s a földön alszik már az egész század. Este 10-ig ugyan a pályaudvar környékét igen bombázzák, s így elég szép tűzijátékot élvez végig - mivel minket nem érint - a század. Reggel 2 órakor ébresztünk, fél négykor indulunk tovább. Muravlevoban találkozunk először az ezredbeliekkel. Keveslik a biztonsági légvédelmi távközömet, hát Kozderka ezredes438 úr szerint vagy 3 km-re nyújtom szét az oszlopomat. Mihajlevoban Kozderka ezredes úrral találkozom. Különös kifogása nincs. О mondja meg, hogy Vinogrobljban van a zászlóalj, még odáig kell hamarosan eljutnom. Bizony az emberek eléggé fáradtak. Hisz a tíz napos kényelmetlen utazás után teljes szerelvénnyel egy nap alatt 35 km-es menet állt előttük, rossz utakon. De nem hiába géppuskás század, kitesz magáért mindenki, s délelőtt 10 óra 30 perckor már jelentem, hogy a század hiánytalanul a falutól egy km-re reggelizik. Aránylag jók a szállásaink. Csak az a baj, hogy a lótápunkat őrséggel együtt kinn kellett hagynom Riskovoban, s senki nem akarja befuvarozni. Itt állok zab nélkül, tartalékból etetek már. Az I. zászlóalj is itt van, úgyhogy mikor a géppuskás szakaszok körleteit vizsgálom, bemegyek Vadon főhadnagy439 úrhoz is. Igen jól esik a régi gárdával találkozni. Éjjel a sebesültvivők elsőrangú hordágyén alszom. Igaz, hogy éjfél körül felzavarnak, mert két szakácsot kell németül főzni tanulásra Kurszkba küldeni.

Május 14-én, Vinogroblj. Végre egy jó hosszú alvás. Nyolcig tartott. Kihallgatást is tartok reggel. A délelőtt tiszti gyűléssel telik el. Megtudjuk, hogy a hadosztály védelemben lesz. Mi vagyunk tehát az a harcászati szabályzat szerinti elhanyagolt, gyengébb arcvonal, melynek addig ki kell tartani, míg a Schlieffen440 szerinti kettős átkaroló szárny bekeríti az ellenséget, utána pedig a kitörést a megsemmisítés befejeztéig meg kell akadályozni. Nehéz feladat lesz, de szép. Délután igen nagy öröm ért, Farkas alezredes441 úr meglátogatott. Nagyon jól esett,

438 Kozderka László ezredes, a 17. gyalogezred parancsnoka.

439 Vadon Zoltán főhadnagy, a 17/1. zászlóalj 2. puskásszázadának parancsnoka.

440 Utalás az Alfred von Schlieffen (Berlin, 1833. február 28. - Berlin, 1913. január 4.) német tábornok, vezérkari főnök, a 19. századi német hadászat egyik legnagyobb stratégája által még az első világháború előtt kidolgozott, Franciaország gyors lerohanására készített haditervre. Elképzelését továbbfejlesztve született meg a második világháborús Blitzkrieg (villámháborús) taktika.

441 Farkas Ödön alezredes, a 17/1. zászlóalj parancsnoka.

223