Molnár András: Utóvédként a Donnál. Hadiokmányok, harctéri naplók és visszaemlékezések a magyar királyi 9. honvéd könnyű hadosztály történetéhez, 1942-1943 2. - Zalai gyűjtemény 76/2. (Zalaegerszeg, 2014)

17. gyalogezred - 17. gyalogezred I. zászlóalja - 33. Nyíry Zoltán hadnagy (17. gyalogezred II. zászlóalja géppuskás századának parancsnoka) harctéri naplója, 1942. május 3. - szeptember 20

Május 6-án. Amint beérünk a lengyel alföldre, minden egyhangúvá válik. Az egész vonal mentén törpefenyő és nyírfaerdők. Teljesen kihalt a vidék. Mocsár, víz és homok. Egész nap ez a kép tárul elénk. A reggelit Karriskauban422 fogyasztottuk el. Ide kértem, s jött is egy szimpatikus német orvos, aki egy betegem nyakán kinyomott egy rosszindulatú kelést. Most már csak a lovak adtak problémát. A tiszti foglalkozás után Radomot elhagyva a legénységnek iskoláztuk a partizánokat. Rámutattunk a mindenütt látható szegénységre, úgyhogy rájött a baka megbecsülni a saját hazáját. Deblinben sikerült kivívnom, hogy Lukowban kirakó mellé kerüljek. Úgyhogy az összes lovamat egy háromnegyed óráig jártatni tudtam. Volt közöttük ugrálás, ficánkolás a három napos börtönben állás után. Hamar megvolt a berakás, úgyhogy indulásig sikerült még az ebédet is kiosztatnom. Tegnap a snapsszal erőszakoskodó százados kivételével minden német Bahnhofsoffizier423 kellemes és szolgálatkész volt.

Estére értük el a volt német-lengyel határt, Breszt-Litovszkot. Innen megtiltottam a vízivást, mert bélhurutot és bőrkiütést okoz annál, aki nem helybeli. Éppen ezért csak fekete és tea alakjában engedem fogyasztani. Most már a háború több jelével találkozunk. A kihaltságon kívül szétbombázott épületek, félig-meddig megjavított utak, hidak mutatják, hogy itt nemrégen történt valami. Breszt-Li- tovszk után már szétlőtt szovjet támpontok, drótakadályok, s véges-végig szegénység és élettelenség kíséri utunkat. Nincs érdekes, tehát beülök Kapitalyz- ni.424 Egész szenvedélyesen játszok. Csak úgy repkednek az „ ezres "-ek.

Május 7-én. Már reggel hatkor megállunk Bereza Kartuskán. Begördül mellénk hamarosan egy kanizsai tüzér szerelvény: lőszert hoznak. Örülünk egymásnak. Csuklót425 rendelek el reggeli után, s a személyes ellenőrzés révén a lógni akarókat külön csoportba gyűjtöm, s magam mozgatom meg meztelen felsőtesttel őket. Tíz óra felé elhagyjuk a tüzér bajtársakat, s indulunk Baranovicsi felé. Itt ebédelünk, s tábori lapokat adunk át a Bahnhofsoffiziernek. Kevés az idő, úgy kell leállítanom a vonatot, hogy a vizet vevő konyhám ott ne maradjon. Hamarosan Stolpcéba érünk. Itt feketét adatok a századnak, de előzőleg egy kissé elkapom őket. Nagyon felszabadulnak a hosszú út alatt, ha nincsenek marokban tartva. Stolpcén, s így Lengyelország határállomásán vacsorázunk is egyúttal. Itt halljuk, hogy lehet lassan számítani partizán- és repülőtámadásra. Éppen ezért leellenőrizem a légvédelmi géppuskákat, és az I. kocsikra őrséget rendelek ki. Este érünk Minszkbe. Hatalmas pályaudvar, mint mindegyik errefelé. Az ember alig tudja betekinteni őket. Minszk felé már tömegesen látunk szétszórt harcko422 Feltételezhetően téves megnevezés.

423 Német vasúti tiszt.

424 A Capitaly egy 1935-ből származó népszerű társasjáték volt, erről másolták a „Gazdálkodj okosan!" elnevezésű játékot.

425 Csuklógyakorlatokat, azaz tornát.

219