Molnár András: Utóvédként a Donnál. Hadiokmányok, harctéri naplók és visszaemlékezések a magyar királyi 9. honvéd könnyű hadosztály történetéhez, 1942-1943 2. - Zalai gyűjtemény 76/2. (Zalaegerszeg, 2014)

17. gyalogezred - 17. gyalogezred I. zászlóalja - 28. Szabó József őrvezető (17. gyalogezred I. zászlóaljának sebesültvivő rajparancsnoka) harctéri naplója, 1942. május 1. - 1943. január 16

csendes ágyútűz mellett vártuk a következményeket, és a jó ismerősökkel tanácskoztunk, hogy innen bizony nincs szabadulás. Közben már kezdett érni a vadkörte; elsőnek is a Németh Pista386 hozott, de olyan nagyszerű volt, hogy itthon a legjobb gyümölcs sem ért annyit.

27-én a zászlóaljunk387 fel lett oszlatva, és én is belekerültem a híres rohamszázadba. Itt elég jó társaságban vagyunk, és jól érezzük magunkat. Lassacskán meg közelgett szeptember 8., a szép Kisasszony-búcsúnk, melyet itt a messzeségben oly szomorúan töltöttem, hogy nekünk még mindig csak itt kell lenni! Különben baj nincs semmi; hogy meddig megy így, azt nem tudjuk. Krumplit főzni lehet elegendőt, csak eszünk és fekszünk.

9-én kimentem a mezőre a kocsisokkal egy kis füvet hozni a lovaknak; mikor jöttünk hazafelé, hirtelen repülőtámadást kaptunk. Nyolc Rata ontotta ránk a tüzet, szórta a bombát, de oly szerencsésen, hogy semmi baj nem történt, szépen hazaértünk.

Közben csak teltek a napok, és lejártunk a falu388 alá a Don partjára krumplit szedni, hogy legyen télire mit enni.

És ez tovább ment egy hónapnál, és elsőrendű jó helyünk volt, állandó kártyajáték, melyre majdnem ráfizettünk. Körülbelül a Dontól vagy 100 méterre egy kis házikóba mentünk be és ott játszottunk, és mikor legjobban ment a játék, hirtelen géppisztolytüzet kaptunk; erre szétugrunk, és kapjuk a puskánkat, és kirohanunk a szobából; és ki lőtt, mint az egyik legjobb barátom, Pfeiffer szaki;389 de természetesen mink azt hittük, hogy a muszkák jöttek át a Donon és el akarnak bennünket fogni; még aznap este is remegett a lábunk az ijedelemtől. Másnap ugyanazt folytattuk, sütöttük a krumplit, főztük a pálinkát, melyben a Sipos Sanyi390 volt a mester. Ebben az időben ment legjobban az orosz háború, mert ehettünk és ihattunk elegendőt, de mint [a] nótában van, hogy „minden elmúlik egyszer", hát jó sorsunk is így volt, az is elmúlt.

Október 21-én riadószerűen elhagytuk Gremjacsjét, és kimentünk a bunkerokba. És szépen megjött a Mindenszentek is; épp akkor kaptam meg a csomagot, mely egészen megvigasztalt, mert hamar előbújt a kis kulacs, mely tele volt pálinkával. Itt szereztünk egy kis lisztecskét, és sütöttünk kis mindenszenteki rétest, melyhez nem kellett sem tojás, sem zsír, mégis nagyszerű volt. A sajkában meggyúrtuk, a tenyerünkben elnyújtottuk, és a sparhelt391 tetején megsütöttük;

386Hahóton 1917-ben két Németh István született: egyikük április 24-én, másikuk július 15-én; valamelyikük Szabó József katonatársa lehetett. (MNL ZML Hahót község születési anyakönyve, 1917.) Személyéről és beosztásáról nem rendelkezünk pontosabb adatokkal.

387 A17. gyalogezred I. zászlóalja.

388 Gremjacsje.

389 Pfeiffer János tartalékos tizedes, címzetes szakaszvezető, 17/1. zászlóalj.

390Sipos Sándor őrvezető, címzetes tizedes, 17/1. zászlóalj.

391 Takaréktűzhely.

203