Molnár András: Utóvédként a Donnál. Hadiokmányok, harctéri naplók és visszaemlékezések a magyar királyi 9. honvéd könnyű hadosztály történetéhez, 1942-1943 2. - Zalai gyűjtemény 76/2. (Zalaegerszeg, 2014)

17. gyalogezred - 17. gyalogezred I. zászlóalja - 28. Szabó József őrvezető (17. gyalogezred I. zászlóaljának sebesültvivő rajparancsnoka) harctéri naplója, 1942. május 1. - 1943. január 16

hon nem szoktattak minket ilyen szeretetcsomag dobáláshoz, de azért azt tudtuk, hogyan kell elbújni. Mindjárt ott volt közel egy páncéltörős bunker, abba ugrottam bele; közben olyan jó helyem volt, hogy még jót is aludtam benne. Mire felébredtem, már megjöttek a „páncélosok",363 mely egy kicsit szokatlan volt, mert itthon sohasem voltak énbennem, de hamarosan nyakon csíptem [azokat], de azután mindig akad egy-kettő, szép vörös valagúak voltak.

22- én reggel ki kellett mennem olyan kettő óra tájban a drótakadály elé előretolt figyelőnek, de olyan kényelmesen figyeltünk, hogy a muszka bizony miattunk jöhetett volna. Közben persze a puskát is ki kellett próbálni; kilőttem vagy tízet, meg a kollégám is, de a parancs az volt, ha riadó lesz, mink vonuljunk fel. [A] hogy ott fekszünk, egyszer csak száll fel a piros rakéta, mely a riadó jele volt, de mink olyan bátrak voltunk, hogy az elsőre nem is mozdultunk, de jött utána a másik. „Gyerünk fel" - mondom a pajtásnak. Alighogy felérünk, megszűnt minden; persze a mi főhadnagyunk364 azt mondta, hogy azért van riadó, mert mink lövöldöztünk, és már kikötést ígért, de nem soká ment a vita; egyszerre csak irtózatos reccsenés: lőtt a muszka tüzérség. Gyerünk a bunkerba, mely a házunk alatt volt. Itt robbant először a fejem felett az orosz gránát, mert a házunkat is szétlőtték, és fél három tájban megkezdték ellenünk a támadást, melyet sikeresen visszavertünk; részünkről egy halott volt, de az oroszokkal el lett bánva, alig maradtak a támadóikból.

23- án éjjel, mikor a fedezéket ástuk, mert a munka elől meg szoktam lógni, és ahogy beszélgetünk a Kámán Péterrel,365 közben elszundikáltunk és arra ébredtünk, hogy az orosz Ráták bombáznak bennünket; azt sem tudtuk, merre fussunk; csak reggel láttuk, hogy hova is szórta a bombákat.

24- én, Pünkösd napján szépen megeredt az eső.

25., 26., 27., 28. - ezeken a napokon fedezékásás volt, mert a németek a téli visszavonulásnál nem tudták a vonalat kiépíttetni. Más különösebb nem történt; már a „páncélosok" is kezdtek elfogyni, és néha egy-két fogoly jött át hozzánk, mellyel csináltunk fényképfölvételt is.

29-én kaptunk néhány tüzérségi becsapódást; hála Isten, semmi baj nem lett. A mi tüzéreink szépen lőtték a muszka állásokat, közben mi is be lettünk sza- lasztva a bunkerokba, de más baj nem történt. [...]

31-én, a mi szép búcsúnk napján szomorúan mosogatunk a Juhász úrral; köz- be[n] csak mondtam neki: „Látod, kénytelen vagy te evvel itt mosni, otthon pedig eszik a jó csirkecombokat."

Június 1-én kölcsönös tüzérségi tűz volt, mindkét részről szépen dolgoztak. 4- én, Úrnapja ünnepén átjött hozzánk két orosz fogoly, és nagy tüzérségi tűz volt.

363 Értsd: tetvek.

364 Vadon Zoltán főhadnagy, a 17/1. zászlóalj 2. puskásszázadának parancsnoka.

365 Kámán Péter honvéd, 47. gyalogezred. A naplóíró hahóti katonatársa.

198