Molnár András: Utóvédként a Donnál. Hadiokmányok, harctéri naplók és visszaemlékezések a magyar királyi 9. honvéd könnyű hadosztály történetéhez, 1942-1943 2. - Zalai gyűjtemény 76/2. (Zalaegerszeg, 2014)
17. gyalogezred - Ezredközvetlenek - 25. Húsz István honvéd (17. gyalogezred ezredközvetlen kerékpáros szakasz) harctéri naplói: A) 1942. március 17. - szeptember 24. B) 1942. október 25. - 1943. január 27
tak, és most a magyar és német csapatok már fölvonultak ellentámadásra. Talán ránk nem kerül sor, azért is, mert nincs puskánk. Most nem tudom, mire dől sorsunk, hazamegyünk-e azért. Lehetséges, hogy több a mendemonda, mint a valóság. Csak a jó Isten segítsen meg, talán majd jóra fordul minden. Ha most nem támadott volna a ruszki legalább 20 napig, arra már otthol lehettünk volna! 1943. I. 23. Elkapott a gépszíj, és teker bennünket irgalmatlanul. Itt vagyok legelöl, járőrözni kell, a muszkát keresni, hogy merre van. Sajnos, a muszka jól áll, jobban, mint mi. Már 12 napja, hogy betört, és még mindig ott van, ahol volt. Valószínű, megyünk majd ellentámadásba. Borzasztó dolog lesz, csak a jó Isten segítsen meg, őt kérjük igaz szívvel. Most tiszti legény lettem, a Gerbely őrmester339 úrnak a legénye lettem. Az idő elég hideg, most esik a hó. Borzasztó élet, az embernek a megfagyástól kell félni. De majd a jó Isten megsegít. Az Úr Jézus szent szíve, könyörülj rajtunk! Este 5 óra. Támad az ellenség, lövi a falunkat, rossz éjszakánk lesz. Támadott az ellenség, és rengeteg sok vesztesége van a ruszkinak. Nekünk pár halottunk van, nekik százszámra van halott. 1943.1. 24. Délelőtt van az idő, de már támad az ellenség, és elég sokan vannak. Istenem, segíts meg, Jézus szent szíve, könyörülj rajtam! Boldogságos Szűz Mária, könyörögj érettünk! Benned bízunk, Istenünk! 1943.1. 27., csütörtök. Visszavonultunk. Most jelenleg Sztaro Nyikolszkojéban vagyunk, de délután 4 órakor továbbmegyünk. 40 km-t kell menni, pihenő nélkül. Bizony, elég rossz helyzetben vagyunk, de majd a jó Isten megsegít; csak benne bízok. Úr Jézus szent szíve, könyörülj rajtam! Függelék: Húsz István feljegyzése, 1942. szeptember 8. Valahol Oroszországban, 1942. évi szeptember hó 8. Kisboldogasszony ünnepe a Don folyó mentén, Voronyezstől délre, 20 km[re] Megérkeztünk a naptárban a szeptember 8-ához, ehhez a szép ünnephez, amit nem tudom, hogyan ünnepelhetek meg; talán ássuk a bunkert, vagy hordjuk a fát télire az ezredhez, tehát az ünneplésre nem nagy kilátás van, ha csak az eső meg nem ered, mert nagyon ködös az idő. Bizony, fájó szívvel gondolok a hazai ünnepre, a búcsúra, amikor otthol, akinek nincs hozzátartozója a háború borzalmai közt, milyen boldogan, milyen nyugodtan ünnepelnek. De nekünk, akik állandóan a halál árnyékában járunk, nekünk nincs ünnep. Nincs itt harangszó, nincs semmi, ami szépet, ami jót, ami az Isten dicsőségét hirdetné. Itt a templomokból magtárak, gépjavító műhelyek lettek. El tudom képzelni, milyen hangulatban 339 Valószínűleg Gerbely Ferenc, továbbszolgáló őrmester. Beosztásáról nem rendelkezünk adatokkal. 185
