Molnár András: Utóvédként a Donnál. Hadiokmányok, harctéri naplók és visszaemlékezések a magyar királyi 9. honvéd könnyű hadosztály történetéhez, 1942-1943 2. - Zalai gyűjtemény 76/2. (Zalaegerszeg, 2014)
17. gyalogezred - Ezredközvetlenek - 25. Húsz István honvéd (17. gyalogezred ezredközvetlen kerékpáros szakasz) harctéri naplói: A) 1942. március 17. - szeptember 24. B) 1942. október 25. - 1943. január 27
hogy két hét múlva már nem lesznek itt, de lehet, hogy még két hónap múlva is itt leszünk. Pedig nagyon szeretnék hazamenni végleg! 1942. XI. 28. A hideg erősbödik, megint csikorog a hó és fúj a szél. Hazaküld- tem 131 pengő 36 fillért, és még hazaküldhetek 30 márkát. E hó 7-én föladott csomagot 25-én, szerdán kaptam meg. Jött 3 dl szesz, meg pár darab sütemény, ami nagyon finom volt, de kevés. 1942. XI. hó 30-án. Hatalmas hóviharok vannak, hordja a havat a szél, de nagy hideg nincs. Holnap már december lesz; még 31 nap és január lesz, de 1943. 1942. XII. hó 1-én. Tegnap este riadó volt, de szerencsére, hogy csak próbariadó volt, és még lesz több is, addig, amíg egész rövid idő alatt föl nem tud szerelni a nép. De ez még nem volna baj, csak valóság ne legyen, mert már úgy mondják, csak ez az egy hónap van vissza. De jó is volna ám a jövő hónapban hazaérni! Talán megsegít a jó Isten, bízzunk benne!337 1942. XII. 5. Nagyon megélénkültek a járőrtevékenységek és a vállalkozások. Nem tudom, mi lesz velem; nagyon rossz érzésem van, valami baj fog történni velem. De talán a jó Isten megsegít, Őbenne bízzunk! Majd csak vége lesz a megpróbáltatásoknak, ha a jó Isten is úgy akarja. Legyen meg az Ő szent akarata. Nem fogok zúgolódni az Úr akarata ellen. Nem is szabad. 1942. XII. hó 5. éjjel. Elmentek a gyerekek. Hogy hova, azt nem tudom. Én egyelőre itthol maradtam, ezredparancsnoksági szállásőrségben. Én bízok a jó Istenben, hogy nem lesz semmi baj a fiúkkal. Adja az Isten, hogy ne is legyen! Most már itt úgyis meg van[nak] a napjaink számlálva. 1942. XII. 6. A II. zászlóalj 4. század[á]hoz vannak beosztva a gyerekek. 1942. XII. hó 7. Hatalmas hóvihar kerekedett, hordja a szél a havat, és elég hideg van. Ezredparancsnoksági szállásőrségben vagyunk. Tegnap kaptam leveleket hazulról, a csomag is pár napon belül meg fog érkezni, XI. hó 21-én lett föladva. 1942. XII. hó 13. Megkaptam a csomagot 11-én. Nagyon finom volt, csak a cigaretta hiányzott belőle. Megjött a pótlás. Sajnos, hogy pótlás, és nem fölváltás; de hát mit csináljunk?! Már nyolc napja, hogy állandóan őrségben vagyok. 1942. XII. hó 14-én. Riadó! De most, úgy látszik, komoly dolog. Állítólag a 6. [könnyű] hadosztálynál van a hiba. Fölváltás helyett támadás. Nem tudom, mit hoz a holnap, talán megsegít a jó Isten! Elindultunk, de nem tudtunk elmenni, olyan tüzérségi zárótüzet kaptunk. És a falu határától, illetve szegélyétől visszafordultunk. Most már sötétedik lassan, nem tudom, nem megyünk-e majd a sötétség beálltával. [A] riadó megszűnt. 1942. XII. hó 14. 23 óra. Újabb riadó! 337Husz István feljegyzése a notesz végén: „Még 30 nap van vissza 1942-ből. Nem tudom, hogy 1943-ból hány napot kell itt tölteni; talán nem sokat, talán semmit sem. Csak a jó Isten segítsen meg bennünket! 1942. XII. hó 1-én." 183
