Molnár András: Utóvédként a Donnál. Hadiokmányok, harctéri naplók és visszaemlékezések a magyar királyi 9. honvéd könnyű hadosztály történetéhez, 1942-1943 2. - Zalai gyűjtemény 76/2. (Zalaegerszeg, 2014)

17. gyalogezred - Ezredközvetlenek - 25. Húsz István honvéd (17. gyalogezred ezredközvetlen kerékpáros szakasz) harctéri naplói: A) 1942. március 17. - szeptember 24. B) 1942. október 25. - 1943. január 27

és a faluból szereztünk egy tyúkot és három tojást, meg egy hitvány csizmaszárt; lesz belőle egy pár szandál a kis anyukámnak.

1942. július hó 27-én. Megkészítettük a tyúkot, nagyon finom pörkölt lett belőle, meg salátauborkát csináltam, tejföl nélkül, de az is jó volt. Reggel a Stukák támadást hajtottak végre a ruszki állások ellen, nagy füstfelhő látszott a becsapódások nyomán. Délután újabb marhaságot talált ki az új ezredparancsnok.323 Bunkert ásat velünk, és olyan nagyarányú munkába kezdtünk, hogy még két hónap múlva sem lesz készen. Ahelyett, hogy hazafelé mentünk volna, ilyen dolgokkal macerálják az embert. De nem baj, valahogy csak eltelik ez a pár hét, talán holnap kapok csomagot.

1942. VII. 28-án, kedd. Ma délelőtt pihenő, délután tovább a bunkerásás. Nagyon gyűlölöm ezt a munkát, jobb volna hazamenni és leszerelni. Megint beteg vagyok, nagyon elrontottam a gyomromat, és nagy hasmenésem van. A posta üresen jött vissza, nem hozott se levelet, se csomagot, pedig nagyon szeretném tudni, mi újság van otthol, az apám meggyógyult-e már? Már biztos meggyógyult, mert úgyis üzentek volna - ha állapota válságosra fordult volna - rádión, vagy táviratot adtak volna föl; ilyen esetben lehet.

1942. VII. 29-én. Reggel 4 órakor zenés ébresztő, de a zenét az orosz ágyúk dörgése és a repülőbombák robbanásai helyettesítették. Most jól belőtték magukat, már vannak sebesültek is. A leváltás helyett ilyen dolgokat kell megérni az embernek. Most még mindig beteg vagyok, nagyon gyenge. Délelőtt 10 óra. Már a második légitámadás is volt; az elsőnek van három halálos áldozata és 8-10 sebesültje. A tüzérség is lő, és a szállásunktól talán 200 méterre lévő völgyet lövi reggel óta állandóan. Délután kaptam lapot, de nem okozott örömet, hanem csak nagy szomorúságot. Meghalt szegény apám,324 és még a temetésén sem lehettem otthol. Nem gondoltam volna, hogy nem találkozunk az életben többet; nagy keserűség ez az embernek!

Július 30-án, csütörtök. Délután bunkert ástunk, vagy csak akartunk, de az eső megeredt, és így abba kellett hagyni a munkát, aminek nagyon örültünk.

Július 31., péntek. Délelőtt esemény nélkül telt el, semmi feljegyezni való nem akadt. Délután átjöttünk a parancsnoksághoz, őrséget adni. Találkoztam a Viktorral325 is. О kapta meg a rádióüzenetet, de nem használta föl. Azt mondták, hogy nem érdemes szabadságra menni. Én átadtam a zászlós úrnak. О azt mondta, hogy jó az igazolás, de nem tudom, nekem lesz-e szerencsém vele; talán lesz.

1942. augusztus 1. Megjött az elseje, de nem jött meg a fölváltás, és nincs is kilátásban sajnos. Nem tudom, mikor lesz már abból, a régóta hangoztatott fölvál323Szakáts Zoltán ezredes, 1942. július 18-ától a 17. gyalogezred parancsnoka.

324 Idősebb Húsz István, a naplóíró apja.

325Hajmási Viktor tartalékos honvéd, a naplóíró sógora.

177