Molnár András: Utóvédként a Donnál. Hadiokmányok, harctéri naplók és visszaemlékezések a magyar királyi 9. honvéd könnyű hadosztály történetéhez, 1942-1943 2. - Zalai gyűjtemény 76/2. (Zalaegerszeg, 2014)

17. gyalogezred - Ezredközvetlenek - 25. Húsz István honvéd (17. gyalogezred ezredközvetlen kerékpáros szakasz) harctéri naplói: A) 1942. március 17. - szeptember 24. B) 1942. október 25. - 1943. január 27

1942. VI. 18. Úgy hallottam, hogy szeptember 20-án elindulunk hazafelé.311 Bár úgy lenne!

1942. VI. 19. Az idő borongós, esőre hajlamos. Velem különös esemény történt, amit szégyellek is. Megettem kíváncsiságból 11/2 szelet kétszersültet, és most büntetésből menetöltözetben kell ülnöm estig, és nem kapok ebédet, sem vacsorát. De ez még nem izgatna, de szégyellem a dolgot; no, de már mindegy. Délután 2 órakor már vége lett a büntetésnek.

1942. VI. 20. Pár naptól fogva gyomorfájás kínoz, elrontottam a gyomrom. Főtt tészta volt és avas szalonnából sütöttek rá zsírt. Nincs étvágyam, nem tudok enni. Az eső most is futó zápor alakjában jön, s az út nem tud felszáradni. Pár nap múlva megkezdődik a nagy offenzíva. Szeretném túlélni és hazakerülni; nem tudom, mi lesz belőle.

1942. VI. 21. vasárnap. Ma megint szentmise volt, gyónás, áldozás. Most már másodszor gyóntam, áldoztam az orosz földön, és mise után imádkoztunk az otthon maradt szeretteinkért. Nagyon szép, szívbe markoló imádság volt, de nagyon szép. Délután meglátogattam a Fekete312 sógort. Nagyon jó itt egy ilyen rokon, még gyakran meg fogom látogatni.

1942. VI. 22. A szovjet háború évfordulója van, de mi még ma sem indultunk meg előre, de már talán csak órák kérdése. Egy lapot és két levelet kaptam.

1942. VI. 23. Nagy kitolás volt, gyakorlatoztunk, völgynek le, partnak föl, kerékpárral. Jól elfáradtunk, no de nem baj. Ma talán kapok csomagot.313

1942. VI. 24. Ma kaptam meg a negyedik csomagot, tészta volt benne. Nagyon finom volt, de kevés. Pár nap múlva megindul az offenzíva. Más újság nincs. Este a szovjet repülők bombáztak, hozzánk egész közel értek földet a bombák, de minket szerencsére nem ért.

1942. VI. 25-én. El voltunk az Imrével meglátogatni a sógorát, és jöttünk visz- szafelé, a tüzérség meg lőtte azt a völgyet, amelyen végig kellett jönnünk. Úgy hasaltunk, mint annak a rendje. Nyolc-tíz lövés egészen közel hozzánk csapódott be, de semmi baj nem történt. így tehát átestünk a tűzkeresztségen. Nem is olyan veszedelmes dolog, pedig a repeszdarabok körénk fröcsköltek. Már csak órák kérdése a nagy támadás.

1942. VI. 26. Egész nap csendesen, esemény nélkül telt el. Aránylagos csend, nagyon is feltűnő. Ma kaptunk elsőrendű rajnai bort, négy fő egy üveggel. Délután 3 órakor: Bekövetkezett, amit már régóta vártunk, hajnalban megindul a

311A 2. hadsereg honvédjei körében a hadműveleti területen számtalan reményt keltő hír terjedt el mielőbbi hazatérésükről és felváltásukról. Ezeknek valóságos alapjuk nem volt. A naplóíró még több hasonló valótlan hírről tesz említést a továbbiakban.

312 Személyéről és beosztásáról nem rendelkezünk pontosabb adatokkal.

313 Húsz István feljegyzése a notesz első oldalain: „1942. június hó 23. Sátorban tanyázunk, jó hely, de mégis nagy honvágyat érzek."

172