Molnár András: Utóvédként a Donnál. Hadiokmányok, harctéri naplók és visszaemlékezések a magyar királyi 9. honvéd könnyű hadosztály történetéhez, 1942-1943 2. - Zalai gyűjtemény 76/2. (Zalaegerszeg, 2014)

17. gyalogezred - Ezredközvetlenek - 25. Húsz István honvéd (17. gyalogezred ezredközvetlen kerékpáros szakasz) harctéri naplói: A) 1942. március 17. - szeptember 24. B) 1942. október 25. - 1943. január 27

1942. V. 29-én, péntek. Tábori mise volt, közös gyónás és utána szentáldozás volt. Nagyon szép, lélekemelő ünnepség volt, pedig különben egész egyszerű volt, de itt, a szovjet földön a legegyszerűbb istentisztelet is szebbnek tűnik, mint otthol a legparádésabb. A tábori lelkész főhadnagy úr306 olyan gyönyörű beszédet mondott, hogy a legkeményebb katonának is könnyek gyűltek a szemébe. Most én is meggyóntam, megáldoztam, és Isten kegyelmével szívemben várom a további fejleményeket. A főtisztelendő úr szavai szerint az imádság nem hárítja el a puskagolyót, de aki Istenben bízik, az nem csalatkozik. Én pedig, úgy érzem, hogy teljesen bízok Istenben, és talán ennek köszönhetem, hogy még itt, az ágyúk dörgése között is nyugodt tudok lenni. Igaz, hogy még a tűzkeresztségen nem estem át, de el is engedném maradni. Az ebéd jó volt. Ebéd után elaludtam és haza álmodtam, de rosszat; nem tudom, mit jelent.

1942. V. 30-án. Reggel 3 órától fogva, mondhatnám, szünet nélkül szól, dübörög az aknavető, nem tudom, mi lesz. Még mindig nem kaptam levelet. Az ebéd rizs volt és elég jó. Délután ügyeletes vagyok, esik az eső. A vacsora egy kis halkonzerv, de jó, 4-5 dkg zsír és tea; mondhatnám, jól laktam. Nálunk holnap búcsú lesz.

1942. május 31-én. Szentháromság vasárnap, nálunk búcsú van. Mégis sikerült szentmisét hallgatni, itt volt megint a mise. Ebéd krumplileves volt konzerv hússal, de nemigen volt elég. Szentmise alatt az orgonát az orosz repülőgép helyettesítette, ott búgott a fejünk felett, de semmi különös dolog nem történt.

1942. június 1. Egy hónap, hála Istennek, szerencsésen eltelt, nem történt semmi különös dolog. Ebéd rizs volt, jó volt és elég. A vacsora halkonzerv, tea. Ma megint küldtem levelet, talán holnap kapok én is; már nagyon várom. Nagyon szép idő van, és a repülőtevékenység megélénkült. Úgy hallottam, hogy előre fogunk nyomulni rövidesen, pedig nekem itt nagyon jó helyem van, nem kívánko- zok előre, jobban hátra, a magyar haza felé.

1942. VI. 2. Hajnali 2 órakor riadó. 1/2 3-kor elindultunk, de én összekötő voltam, és a huszárszázados úr307 lakásán voltam, onnan vittem a további parancsot egy huszár hírvivőnek, az pedig a százados úrnak. A parancs pedig az volt, hogy a riadónak vége, vissza az egész. Délután egy nagyon szomorú esemény történt. A huszárok a gátnál a lovaikat fürösztötték, és egy tizedest308 a lova levágta, és bennfulladt a vízben. Estefelé kihúzták, holnap valószínű eltemetik. Én is beteg

harcolni nem. Igaz, hogy a fő foglalkozásunk a fekvés, de azért jó volna jól élni; de majd ha hazamegyek, mindig olyant eszek, amit szemem, szám megkíván. Novemberre talán otthol leszek. Adja Isten, hogy úgy legyen!" ^Baán Jenő tartalékos tábori lelkész főhadnagy, a 17. gyalogezred római katolikus tartalékos tábori lelkésze.

307 Bálintitt Károly százados, a 17. gyalogezred ezredközvetlen lovasszakaszának parancsnoka.

308 Nagy Balázs Gy. tizedes, 17. gyalogezred.

169