Molnár András: Utóvédként a Donnál. Hadiokmányok, harctéri naplók és visszaemlékezések a magyar királyi 9. honvéd könnyű hadosztály történetéhez, 1942-1943 2. - Zalai gyűjtemény 76/2. (Zalaegerszeg, 2014)
17. gyalogezred - Ezredközvetlenek - 23. Kovács János tartalékos zászlós (17. gyalogezred ezredközvetlen kocsizó géppuskás század szakaszparancsnoka) visszaemlékezése, 1942. április 9. - 1943. május 31
tént. Igaz, volt ott egy valószínű partizán, de mivel mi nem bántottunk senkit, sőt a civil kisgyerekeseknek Karakai kristálycukrot adott, tisztelettel viselkedtek velünk szemben. Az időpontra már nem emlékszem pontosan. Húsvét előtt, nagypénteken ültünk vonatra, és húsvét után kedden érkeztünk Nagykanizsára. A vasútállomáson hatalmas tömeg verődött össze. Várták szeretteiket: feleségek a férjüket, anyák a gyermekeiket, gyermekek apjukat. A vonat nem futott be az állomásra. A [...] Károly laktanyával szemben, a nyílt pályán állt meg a szerelvény. Kiszálltak a harcosok, akik oly sokszor néztek szembe a halállal, szuronyos katonák sorfala között a laktanyába jöttek. Ott dróthálóval elkerített helyre szállásolták el az embereket. Tiszteknek a gyengélkedő épületében csináltak helyet. Egyetlen anya, feleség vagy gyermek nem ölelhette magához szeretteit. Emberileg a legnagyobb megalázás volt a poklok poklát megjárt katonákkal szemben. Demoralizálóan hatott az állományra. Egy egész hónapig tartott az ügynevezett „karantén". A hónap végén279 ünnepélyes fogadtatás volt a városban a hazaérkezett honvédek részére. Oszlányi Kornél vezérőrnagy a turulmadár mellett felállított emelvényről mondta el üdvözlőbeszédét. Ezt követő díszmenettel véget ért az ünneplés, vagy talán az ottmaradt sok honvéd halotti tora. A tartalékos állományban lévőket május 31-étől tartó szabadsággal leszerelték. Kovács János Utóirat Talán feltűnő, hogy századparancsnokomról nem tettem említést a kurszki kirakodás óta. Mint ezredközvetlent kijátszott, így feladatot tőle sohasem kaptam. (Legközelebb 1993-ban, Székesfehérváron, a Doni Bajtársi Szövetség gyűlésén találkoztam vele.) Ennek a hátránya viszont az volt, hogy az általunk megerősített egység parancsnoka sohasem a saját alakulatát vetette be először, hanem az ott lévő idegen erőt. így volt ez mindenütt, ezért volt nehéz az ezredközvetlenek helyzete. Mindig ahol baj volt, ott alkalmazták őket. Szerencsém volt a szakaszommal együtt. Isten segítsége volt? Sebesülésemről nem írtam semmit. Most pár szóval megemlékezem róla. A február 4-ei kitöréskor, amikor kézigránát harc volt, kaptam egy mostani kétforintos nagyságú szilánkot. Szerencse, a köpenyen, alatta lévő irhabundán, zubbonyon, pulóveren és ingen keresztül nem hatolt mélyre, a gerincemtől körülbelül 2 cm-re. Ezt követően két vagy három nap múlva legényem észlelte, hogy a köpenyem a hátamon véres. Ekkor tudtam meg, mi okozza [a] nem nagy, de ál2791943. május 16-án. 159
