Molnár András: Utóvédként a Donnál. Hadiokmányok, harctéri naplók és visszaemlékezések a magyar királyi 9. honvéd könnyű hadosztály történetéhez, 1942-1943 2. - Zalai gyűjtemény 76/2. (Zalaegerszeg, 2014)
17. gyalogezred - Ezredközvetlenek - 23. Kovács János tartalékos zászlós (17. gyalogezred ezredközvetlen kocsizó géppuskás század szakaszparancsnoka) visszaemlékezése, 1942. április 9. - 1943. május 31
vízzel. Az elakadt támadást a zuhanóbombázók indították újra. Az előnyomulás ezután zavartalanul, úgyszólván ellenállás nélkül folytatódott.247 Július 5-én értük el a Don folyót.248 A Voronyezs patak torkolatával szemben, amely a Donba ömlik, volt a német-magyar védősáv határ. A magyar hadsereg legészakibb szárnyán a 17/III. zászlóalj foglalt védőállást. Szakaszomat, mint ezredközvetlent, ide osztották be. így kerültem a legészakibb pontra. Itt a német arcvonal átment a Donon, és a Voronyezs patakra támaszkodva egészen a városig [tartott], melynek a nyugati részét a németek uralták. így világossá válik, hogy miért volt nagyon fontos e figyelő védelme, melynek neve „Bulcsú " volt. Ugyanis ha sikerül e figyelőt kiemelni, úgy a voronyezsi 2. német Siebert-hadsereget249 bekerítették volna. A Bulcsú figyelőtől délre volt egy körülbelül 100 m hosszú, a parttal párhuzamosan futó, és körülbelül 80 m mély hídfőállás a szovjetek részére, melyet a terepviszonyok adottsága miatt elfoglalni, illetve megtartani nem tudtunk. Ugyanis a túlsó part magas domb, fenyőerdővel, és a folyópart lomblevelű, beláthatatlan, sűrűn benőtt bokros résszel. így a távcsöves puskával mesterlövészeik tetszés szerint szedték áldozataikat. A terep veszélyességét mutatja az a tény, hogy 1942. 247Buzsáky László főhadnagy, a 17. gyalogezred ezredközvetlen kocsizó géppuskás századának parancsnoka az alábbiakban emlékezett vissza az 1942. június 28. és július 2. közötti napokra: „A támadás második órájában a támadó gyalogsági részeink balról oldalazó tüzet kaptak az ottmaradó szovjet egységektől. Az ezredparancsnok parancsa századomat rendelte ki azzal, hogy balra-hátra lépcsőzve, követve a támadó részeket, akadályozzam meg a balról oldalazó tüzelést, vagy egy esetleges onnét jövő ellentámadást. Ezt a feladatot az első nap estéig a század eredményesen el is látta. Az ezred támadása este a támadás irányát keresztező égő szovjet faluban elakadt. A szovjet csapatok még a hajnali sötétben visszavonultak. Röviddel ezután az ezredparancsnok egy üldöző-felderítő egységet hozott létre. Ennek parancsnoka báró Bálintitt százados lovasszakaszával, beosztva hozzá a 17. ezredközvetlen kocsizó géppuskás század. Alkonyatig ügetgettünk megfelelő elő- és oldalbiztosítás mellett anélkül, hogy az ellenségből bárkit is láttunk volna. Alkonyaiig ment ez így, amikor élőről, egy hatalmas rozstáblából tüzet kaptunk. Megálltunk, védőállást vettünk fel. A szórványos tüzelés hajnalig tartott, majd elcsendesült. Felderítő járőrök kiküldésekor megállapították, a szovjetek ismét visszavonultak. Utána folytattuk azt, amit előző nap estig csináltunk, de sötétedésig ellenséget nem láttunk. Azután ismétlődött az előző esti, éjjeli állapot, hajnalban a láthatatlan ellenség üldözése addig, amíg Tyimet el nem értük. Itt a század egy előrenyúló dombnyelven a hat géppuskával tüztámogatásra kapott parancsot a tervezett, de másnap reggelre halasztott támadás támogatására. Reggelre a szovjetek kiürítették Tyimet. Ettől egészen a Donig a század menetoszlopba besorolva, az ezred többi részével zárt rendben vonult előre. Veszteség a Don eléréséig öt halott és körülbelül ugyanennyi sebesült. A halottakból három fő szakács, akik a támadás megindulásának első napján az aknán felrobbant mozgókonyhánál aknaszilánkoktól lelték halálukat. Kettő fő géppuskás legénység még a Tyim előtti védőállásban halt hősi halált." Buzsáky László levele Szabó Péterhez, Balatonfüred, 1989. szeptember 24. (Eredetije a szerzők birtokában.) 248 Téves időpont. 1942. július 9-10. előtt nem érhették el a Don vonalát. 249 A magyar 2. hadsereg arcvonalától északra védelmi vonalat elfoglalt német 2. hadsereg parancsnoka Hans von Salmuth gyalogsági tábornok, 1943. január 1-jétől vezérezredes, nem pedig Friedrich Siebert altábornagy volt. 1942. július 15-étől 1943. február 4-éig töltötte be ezt a beosztást. (A szerző a továbbiakban is tévesen nevezte meg a német 2. hadsereg parancsnokát.) 147
