Molnár András: Utóvédként a Donnál. Hadiokmányok, harctéri naplók és visszaemlékezések a magyar királyi 9. honvéd könnyű hadosztály történetéhez, 1942-1943 2. - Zalai gyűjtemény 76/2. (Zalaegerszeg, 2014)
17. gyalogezred - Ezredközvetlenek - 22. Rózsa Gyula hadnagy (17. gyalogezred ezredközvetlen páncéltörő ágyús század parancsnoka) visszaemlékezése, 1942. március 1. - december 20. (részletek)
vörösfenyőerdő mellett gyalogoltunk, majd a hidat elérve átrohantunk a Don jobb partjára, ahol a megbeszélt helyén már vártak ránk járműveink az erdő rejte- kében. Szerencsére „hazaértünk". Mindent vittük, amit akartunk, csak éppen hajszálon függött, hogy cserébe életünket nem hagytuk ott. Szeptember első napjaiban magához rendelt az ezredparancsnok és közölte velem, hogy báró Bálintitt Károly huszárszázados, az ezredközvetlen lovasszakasz parancsnoka befejezte doni működését, s Ankarába helyezték katonai attasénak.223 Az ezredkövetlen lovasszakasz új parancsnokának megérkezéséig a lovasszakasz parancsnokságával engem bíz meg. Néhány nap múlva az ezredközvetlen kerékpáros szakasz parancsnoka, Kiss József tartalékos hadnagy224 hősi halált halt. E szakaszt is az új szakaszparancsnok megérkezéséig ugyancsak az én parancsnokságom alá rendelte az ezredparancsnok. így valósággal „álláshalmozó" lettem. Ezekkel az intézkedésekkel gondjaim jelentősen megszaporodtak, mert a naponta megtett ellenőrző körutam jóval hosszabb lett, és az új egységekhez tartozó emberekről való gondoskodás is az én vállaimat nyomta. [...] Októberben már javában indultak haza azok a szerencsések, akik a megadott szempontok szerint tekintetbe jöhettek szabadságra bocsátásra. Egyszerre a 2. hadseregből körülbelül 250 (sic!) fő utazhatott haza két hét szabadságra. A két hétbe az oda- és visszautazás 5-5 napja nem számított bele. A szabadságra indulók boldogsága leírhatatlan volt. A legtöbben azzal a titkos reménnyel indultak, hogy már nem kell visszajönniük. Ezek persze csalódtak. A szabadságolásokkal mi parancsnokok is nehéz helyzetbe kerültünk. Az alapelv az volt, hogy a szabadságon lévők hiánya a harcérték rovására nem mehet. De nehéz volt a parancsnok helyzete azért is, mert egy századtól egyszerre legfeljebb két-három főt lehetett elengedni, és e szerencsések kiválasztása nagyon népszerűtlen feladat volt. Szóba jött a tisztek szabadságolása is. Engem, mint fiatal nőtlent, háttérbe szorítottak a nős, családos tisztek. Mégis Daka Miska ezred vezető orvos jóvoltából, aki szerint nagyon le voltam romolva és pihenőre van szükségem, októberre beütemeztek. Október 15. táján Szakáts ezredes225 úr aláírta szabadságos levelemet. Az első szakasz parancsnokát, mint rangidőst rendeltem be, hogy távollétem idején helyettesítsen. Átadtam részére minden fontos elintéznivalót, és meghagytam, hogy milyen munkát kell elvégezniük szabadságom alatt. Földalatti istállók építésének befejezése, a századparancsnoki harcálláspont bunkerjének lakhatóvá tétele, de főleg a lövegek elhelyezése a téli állásokba, ott, a hol a harckocsiárok már elkészült, stb. 223 Bálintitt Károly századost 1943. január 1-jével az isztambuli magyar katonai attasé mellé beosztott tisztnek nevezték ki. Bene János - Szabó Péter 2006. 33. p. 224 A 17. gyalogezred ezredközvetlen kerékpáros szakasz parancsnoka Végvári József tartalékos zászlós volt, aki 1942. augusztus 12-én Kosztyenkinél súlyosan megsebesült. 225 Szakáts Zoltán ezredes, a 17. gyalogezred parancsnoka. 136
