Molnár András: Utóvédként a Donnál. Hadiokmányok, harctéri naplók és visszaemlékezések a magyar királyi 9. honvéd könnyű hadosztály történetéhez, 1942-1943 2. - Zalai gyűjtemény 76/2. (Zalaegerszeg, 2014)
17. gyalogezred - Ezredközvetlenek - 22. Rózsa Gyula hadnagy (17. gyalogezred ezredközvetlen páncéltörő ágyús század parancsnoka) visszaemlékezése, 1942. március 1. - december 20. (részletek)
szolid, halk szavú embert, aki szerintem inkább papnak volt való, mint katonának. Ezzel távolról sem akarom azt állítani, hogy nem volt jó katona. (Még Nagykanizsán hallottam azt a kedves epizódot, amelynek Vince volt a főszereplője. A gyakorlótéren lovagolt, amikor lova rakoncátlankodni kezdett. Vince a világért sem használta volna lovaglópálcáját, leszállt a lováról, szembeállt vele és a pálcájával megfenyegette, majd visszaült a ló hátára. Ez a nemeslelkűség jellemezte minden tettében.) [...] Már nem voltak [velünk] a németek. Néhány nappal előbb két német tehergépkocsi jött értük és elvitte őket. Ugyancsak eltávoztak az istálló melletti gyümölcsösbe telepített német „ködvetősök" is. Ezt a köríven elhelyezett nyolccsövű fegyvert198 azért hagyták itt a németek, hogyha esetleg olyan erejű szovjet támadás érné a magyarokat, amelynek kivédésére képtelenek lennének, legyen hatásos védőfegyver az ellentámadás visszaverésére. Ez a fegyverfajta később a Sztarij Oszkol környéki harcokban tűnt fel és tűnt el véglegesen, nemzetközi nyomásra. A hátrahagyott német páncéltörő ágyúkhoz magyar emberanyagot kaptam. Jellemző hadvezetőségünk felelőtlenségére, hogy a 12 darab páncéltörő ágyúhoz vezényelt legénység a [e lövegek] kezelésére teljesen kiképzetlen volt, és legalább fele még nem is látott közelről páncéltörő ágyút. A reménytelen helyzeten csak belső átcsoportosítással tudtam némileg segíteni. Minden német löveghez legalább egy kiképzett régi emberemet osztottam be, hogy legalább a legfontosabb helyen, az irányzó helyén hozzáértő ember legyen. Az új embereket szétosztottam a lövegek mellé, a legkisebb szakértelmet igénylő beosztásokba (például lősze- reseknek). Szakaszparancsnokaimnak meghagytam, hogy minden rendelkezésre álló és arra alkalmas időben tanítsák, oktassák az új embereket. Szakaszparancsnoki beosztás kitöltésére két karpaszományos őrmestert kaptam, de a legtöbbet ügyes, kipróbált szakaszvezetőim értek, akikkel sok mindent meg tudtam oldani. Ilyen szervezettséggel és felkészültséggel vártuk a támadás napját. Június közepe táján berendeltek a hadosztály harcálláspontjára. Lovon tettem meg a körülbelül 6-7 kilométeres utat. A hadosztály I. a. osztályának vezetője199 röviden közölte, hogy tekintettel az ügy sürgősségére, nem volt idő a szolgálati út végigjárására. A hadosztály-parancsnokság elrendelte, hogy a két darab 75 198 Rakétaelven működő német sorozatvető fegyver. Fedőnevét (Nebelwerfer) az első, fekete lőporral hajtott lövedékek húzta füstcsík miatt kapta. A második világháborúban 15-32 cm-es űrméretű, 2-7,8 km lőtávolságú, 5-10 csöves vetőszerkezetekből indított változatait használták. A legelterjedtebb változata a 15 cm-es volt. Indítószerkezetét könnyű lövegtalpra, vagy páncélozott szállítójárműre szerelték. Pontos célzásra nem volt alkalmas. Jellegzetes hangjuk után a frontkatonák a Hitler-furulya elnevezéssel illették. Lexikon 1997. 245. p. 199 Száraz Ernő vezérkari százados. 104
