Molnár András: Utóvédként a Donnál. Hadiokmányok, harctéri naplók és visszaemlékezések a magyar királyi 9. honvéd könnyű hadosztály történetéhez, 1942-1943 2. - Zalai gyűjtemény 76/2. (Zalaegerszeg, 2014)

17. gyalogezred - Ezredközvetlenek - 22. Rózsa Gyula hadnagy (17. gyalogezred ezredközvetlen páncéltörő ágyús század parancsnoka) visszaemlékezése, 1942. március 1. - december 20. (részletek)

a jó szolgálatvezető mellett „olajozottan forgott a gépezet". Első dolgom a tüzelőál­lások végigjárása volt. Meg kellett ismernem a német legénységet, mindenekelőtt azonban a lövegek elhelyezését, feladatát, [hogy] helyreállítsam velük az össze­köttetést most már az én saját híreszközeimmel, és ismerjem az egyes lövegekhez odavezető utat. Hiányos, de akkor még jóval magasabb szintű német tudásom­mal minden löveg parancsnokát kikérdeztem, hogy milyen a szembenálló ellen­ség magatartása, milyen gyakoriak a támadási kísérletek, és a védelem gerincét képező páncélelhárítás hézagmentesen uralja-e az előterepet? Sok kérdőjellel tér­tem vissza a századparancsnoki harcálláspontra, közben töprengtem, hogy az észlelt hiányosságokat miként fogom megszüntetni? A védőkörletnek ez a része egy előretolt támpont volt, és a német páncéltörő ágyúk a főellenállási vonalban voltak beállítva. Nagyjából a főellenállási övnek194 az ellenség felé eső szélén álltak ezek a lövegek. Előttünk nem voltak gyalogsági vagy lövészalakulatok, az ezek részére kiépített állások jóval mögöttünk húzód­tak. A támpont keleti szélén, párhuzamosan, 100 méter távolságban húzódó drót­akadállyal egy sövénysor haladt, majd ez a sövénysor derékszögben megtörve hátrafelé húzódott, mintegy 200 méter hosszúságban, ahol meggyfák és meggy­cserjék sűrűjében ért véget. Itt állt a már említett századparancsnoki harcállás­pont egy kis tisztás közepén. Balról egy akácos völgyet találtam. Egy gyalogúton el is indultam, hogy a völgy túlsó oldalát szemrevételezzem, de az út közepén egy tábla állt: „Achtung, Mine!"'195 Visszafordultam, és a ház körül folytattam felderítő utamat. A téglalap alakú gyümölcsös bal alsó sarkában egy hatalmas istállót ta­láltam körbeépített szarvasmarha-állásokkal, közepén nyitott udvarral. Remek elhelyezés lesz lovaim számára, és az udvaron összes jármű elfér, ha kihordatom az udvar közepén felhalmozott hatalmas trágyadombot. Első és pillanatnyilag legfontosabb ténykedésem azonban a két darab 50 min­es páncéltörő ágyú beállítása volt a védelem rendszerébe. A zászlóaljaknak alá­rendelt 37 mm-esekkel egyelőre semmi gondom nem volt, mert azokkal harcá- szatilag már a zászlóaljparancsnokok rendelkeztek. Fegyelmileg ugyan továbbra is hozzám tartozott a század minden tagja, és a lőszerpótlás is az én gondom ma­radt, de harci feladatot egyelőre nem tőlem, hanem a zászlóaljparancsnokoktól kaptak. Természetesen étkeztetésükről is a zászlóaljak gondoskodtak. A két 50 mm-es löveg tüzelőállásának megválasztása Kozderka ezredes úrral egyetértésben történt. Kissé nehezen született meg a döntés, amikor tervemet előadtam, de csakhamar belátta, hogy [az] ellenséges páncélos ellentámadás irá­nya az általam javasolt területen a legvalószínűbb. Ezt a helyet először térkép alapján állapítottuk meg az ezred balszárnyán, egy kétfelé ágazó völgy találko­194 Főellenállási öv: A védőállás főrésze, a gyalogság fegyvereinek tűzrendszeréből, a szélességben és mélységben tagozott fészkekből és támpontokból áll. Harcászati szabályzat 1940. 80. p. 195„Figyelem, akna!” 99

Next

/
Thumbnails
Contents