Molnár András: Utóvédként a Donnál. Hadiokmányok, harctéri naplók és visszaemlékezések a magyar királyi 9. honvéd könnyű hadosztály történetéhez, 1942-1943 1. - Zalai gyűjtemény 76/1. (Zalaegerszeg, 2014)

Bevezető - A harctéri naplók és visszaemlékezések szerzőinek életrajzai

kulatával december 4-én Németországba szállították, és a Berlin-Spandau-West-i von Seckt laktanyában mint kiképző aknavető századparancsnok, illetve romeltakarító osztag parancsnok teljesített szolgálatot. 1945. április 27-én szovjet hadifogságba esett. Kezdetben a sagan-i, illetve a neuhammeri hadifogolytáborban, majd augusztustól a by tömi szénbányák melletti, szovjet érdekeltségű lengyel munkatáborban raboskodott. Miután a hadifogságból 1946. november 15-én visz- szatért, előbb bírósági tanácsjegyzőként a pécsi ítélőtáblán, majd 1948 augusztusától államügyészként Szolnokon dolgozott. 1950-1951-ben a szolnoki ügyészség keretében Jászberényben vezető közvádló, majd 1952-től vezető ügyész, bírói felügyeleti csoportvezető, később nyomozás feletti felügyeleti csoportvezető Szolnokon. Az 1956. októberi forradalom és szabadságharc idején a szolnoki Igazságügyi Forradalmi Bizottság társelnökévé választották, emiatt 1957. február 15-én elbocsátották munkahelyéről. Ettől kezdve mint magánügyvéd, illetve idegen- forgalmi szakember Keszthelyen élt és dolgozott. Keszthelyen hunyt el, 2001. október 28-án.60 Több, doni frontszolgálatáról írt cikke jelent meg 1942-ben a „Keszthely és Vidéke" című hetilapban. Harctéri szolgálatáról részletesen beszámoló önéletrajzi visszaemlékezését az 1990-es években készítette el. Kéziratát Varannai Csaba bocsátotta rendelkezésünkre.

VARGA FERENC OTTÓ (Zalaújlak, 1918. december 10., anyja neve: Nagy Mária Franciska) tartalékos hadnagy (1944. július 1.). Polgári foglalkozása 1945 előtt: néptanító. Tényleges katonai szolgálatát 1940-ben Nagykanizsán, a 17. gyalogezrednél kezdte meg, ahol a tartalékos tiszti iskolát is abszolválta. 1942. május 4-én hadapród őrmesterként, mint a 47/1. zászlóalj géppuskás századának aknavető szakaszparancsnoka vonult el a keleti hadszíntérre. Alakulatának feloszlatása után, szeptember 1-jétől a 47/11. zászlóaljnál teljesített szolgálatot. Október 1-jével tartalékos zászlóssá nevezték ki, s harctéri tevékenységéért decemberben Magyar Bronz Vitézségi Erem kitüntetésben részesítették. A Dontól való visszavonulás során, 1943 februárjában mindkét lábán fagyási sérüléseket szenvedett. Hazaszállítását követően, február végén a debreceni, majd márciustól a szombathelyi, 523. hadikórházban kezelték. Felépülése után, május 20-án leszerelték. 1944 nyarán ismét szolgálattételre hívták be, majd télen a 7. póthadosztály 14. gyalog tábori pótezrede I. zászlóaljának kötelékében vett részt a főváros környéki harcokban. Hozzátartozóinak értesülése szerint Isaszegnél, december 6-án szovjet fogságba esett. Feltehetőleg azonos azzal a zalaújlaki születésű Varga Ferenccel, aki az 1233. sz. szovjet hadifogolytáborban, a Harkov előtti Budy hadifogolykórházában

60 Dr. Szabó Sándor: Curriculum vitae. II. kötet. Mundérban (és közben civilben is). Kézirat. Keszthely, 1994. (Varannai Csaba tulajdonában, Budapesten); HIM KI Dr. Szabó Sándor 313/1058. sz. ti. ogy.; Keszthelyi életrajzi lexikon. (Főszerk. Pappné Веке Judit) Keszthely, 2010. 333. p., Tförök] A[nd- rás]: Hazafelé a hómezőkön. In: Zalai Hírlap 1993. február 27. (49. sz.) 9. p.

98