Molnár András: Utóvédként a Donnál. Hadiokmányok, harctéri naplók és visszaemlékezések a magyar királyi 9. honvéd könnyű hadosztály történetéhez, 1942-1943 1. - Zalai gyűjtemény 76/1. (Zalaegerszeg, 2014)

Bevezető - A harctéri naplók és visszaemlékezések szerzőinek életrajzai

én.57 Katonai szolgálatáról és fogságáról írt visszaemlékezését a rendszerváltozást követően, 1990 körül vetette papírra.

STEINHARDT LÁSZLÓ (Bagolasánc, 1909. november 13., anyja neve: Nyerky Erzsébet) tartalékos főhadnagy (1942. január 1.). Polgári foglalkozása 1945 előtt: kántortanító (Sármelléken, majd Somogyszentmiklóson). Tényleges katonai szolgálatát karpaszományos honvédként, 1931. július 18-án Nagykanizsán, a 6. gyalogezredben kezdte meg. Miután a tartalékos tiszti iskolát elvégezte, 1932. szeptember 18-án leszerelték. 1935. augusztus-szeptember hónapokban ellenőrzési szemlére kellett bevonulnia alakulatához, majd 1938 júniusában alosztálytiszti tanfolyamon vett részt. 1935-ben tartalékos zászlóssá, 1939 júniusában pedig tartalékos hadnaggyá léptették elő. 1940. június 15-étől október 25-éig - a visszatért észak-erdélyi területek megszállása idején - előbb a 47. gyalogezred 1. menetszázadának parancsnoka, később a 17. gyalogezred 2. pótszázadának kiképző tisztje volt. 1942. szeptember 21-étől, mint tartalékos főhadnagy a keleti hadszíntérre elvonult 9. könnyű hadosztály hadosztály-segédtisztjeként frontszolgálatot látott el. A Dontól való visszavonulás során, 1943. február 4-én Gorsecsnojénél megsebesült. Február 18-án Szudzsából kórházvonattal szállították haza, amely február 24-én ért Debrecenbe. Felépülését követően, március 1-jétől november 1-jéig, majd 1944. március 13-ától 1945. március 4-éig Nagykanizsán (1944 decemberétől Zalaegerszegen), a 9. kiegészítő kerület levente-parancsnokságán teljesített szolgálatot, mint segédtiszt. A háború után továbbra is a somogyszentmiklósi (az 1950-től Miklósfának nevezett településen) általános iskola tanítója, majd iskola- igazgató volt. Nagykanizsán hunyt el 1987. december 5-én.58 Keleti hadszíntéri frontélményeiről 1943. január 17-étől február 26-áig rövid naplófeljegyzéseket készített. Ezeket fia, ifjabb Steinhardt László bocsátotta rendelkezésünkre.

SZABÓ JÓZSEF (Hahót, 1919. november 12., anyja neve: Dómján Eleonóra) őrvezető. Polgári foglalkozása 1945 előtt: földműves. Tényleges katonai szolgálatát 1940. december 2-től Nagykanizsán, a 17. gyalogezred I. zászlóaljánál teljesítette. Elvégezve a tisztesi és egészségügyi tanfolyamot, sebesültvivő őrvezetővé lépett elő. 1941 áprilisában részese volt a muraközi területek birtokbavételének. 1942. május 1-jén a 17/1. zászlóalj 2. puskásszázadának sebesültvivő rajparancsnokaként vonult el a keleti hadműveleti területre. Amikor súlyos veszteségeket szen57 Keszthely város halotti anyakönyve, 1996.; Somogyi Lajos zsoldkönyve és kitüntetési igazolványai; Somogyi Lajos szíves közlése (1992); Somogyi Lajos visszaemlékezése. Kézirat a szerző fia, Somogyi Ferenc birtokában, Keszthelyen.

58 HIM KI Steinhardt László 90037. sz. ti. ogy.; HL KJ 169/a.; Steinhardt László katonai szolgálatára vonatkozó iratok, 1931-1950 (ifjabb Steinhardt László birtokában, Nagykanizsán); Kemendy Géza 2012.144., 154-156. p.

96