Molnár András: Utóvédként a Donnál. Hadiokmányok, harctéri naplók és visszaemlékezések a magyar királyi 9. honvéd könnyű hadosztály történetéhez, 1942-1943 1. - Zalai gyűjtemény 76/1. (Zalaegerszeg, 2014)

Bevezető - A harctéri naplók és visszaemlékezések szerzőinek életrajzai

SIPOS BÉLA (Zalatárnok, 1914. november 26., anyja neve: Iván Magdolna) tartalékos szakaszvezető. Polgári foglalkozása 1945 előtt: földműves. Tényleges katonai szolgálatát 1937-től a 17. gyalogezred ezredközvetlen aknavető századában teljesítette, ahol 1939-ben tizedessé, 1940 szeptemberében pedig szakaszvezetővé léptették elő. Ezen alosztállyal vett részt, előbb tényleges, majd tartalékos katonaként a visszacsatolt területek (1939 márciusában Kárpátalja, 1940 szeptemberében Észak-Erdély, 1941 áprilisában pedig a Muraköz) megszállásában. 1942 áprilisának végén, mint tartalékos szakaszvezető, a 17. gyalogezred ezredközvetlen aknavető századának rajparancsnokaként vonult el a keleti hadműveleti területre. A hazatérését követő évben, 1944 őszén ugyancsak szakaszvezetőként vett részt a Budapest környéki harcokban. November 2-án Ocsán szovjet fogságba esett, ahonnan 1947. szeptember 29-én tért vissza. Ezt követően szülőfalujában élt, és földművesként dolgozott. Zalaegerszegen hunyt el, 2010. május 30-án.56 Az orosz harctéren naplót vezetett, egészen az 1943. január 26-án kezdődött visszavonulásig. Naplójának 1942. december 25-éig terjedő része a visszavonulás idején, 1943 februárjában kenyérzsákjával együtt elveszett.

SOMOGYI LAJOS (Zalaszántó, 1921. október 22., anyja neve: Tüttő Magdolna) szakaszvezető. Polgári foglalkozása 1945 előtt: erdész gyakornok. 1940. december 2-án korengedménnyel a Nagykanizsán állomásozó 17/11. zászlóalj géppuskás századához vonult be tényleges katonai szolgálatra. 1941 áprilisában részt vett a muraközi terület birtokba vételében. 1942. május 3-án tényleges tizedesként, századának írnokaként vonult el a keleti hadszíntérre. Májustól géppuskás rajparancsnoki beosztásba került, s augusztusban előléptették szakaszvezetővé. Bátor helytállásáért Magyar Bronz Vitézségi Érem kitüntetést kapott. Novembertől január közepéig ideiglenesen a III. hadtest kiképzőtáborába helyezték át, majd visz- szakerült alakulatához. A 2. hadsereg hadműveleti területéről visszatérve, 1943 májusában leszerelték. Júliusban ismét behívták a 17/11. zászlóaljhoz, és 1944 áprilisáig kiképző tisztesként szolgált alakulatánál. Ezt követően az 1. hadsereg 18. tartalék hadosztályának Kárpátokon túli hadműveleti területére vezényelték. Kolomea térségében páncélrombolóként vett részt a harcokban. Július 27- én mindkét lábán megsebesült, s Husztról a kaposvári 533. hadikórházba szállították. Felgyógyulása után, 1945 elején a III. hadtest Iklódbördöcén létesített kiképzőtáborába helyezték át. Április 2. körül alkalmi alakulatával Mikekará- csonyfánál a szovjet páncélosok ellen vetették be, majd április 7-én fogságba esett. Hadifogolyként több évet töltött kényszermunkával a Szovjetunióban. Hazatérése után a keszthelyi erdészetnél dolgozott. Keszthelyen hunyt el, 1996. február 956 HIM KI Névszerinti veszteségkimutatás, adatbázis; Frontnaplók a Don-kanyarból 22. p.; Sipos Béla szíves szóbeli közlése (1992); Sipos Béla fényképei 1939-1943 (Bekő Tamás gyűjteményében, Zalaegerszegen); Zalaegerszeg város halotti anyakönyve, 2010.

94