Molnár András: Utóvédként a Donnál. Hadiokmányok, harctéri naplók és visszaemlékezések a magyar királyi 9. honvéd könnyű hadosztály történetéhez, 1942-1943 1. - Zalai gyűjtemény 76/1. (Zalaegerszeg, 2014)

Bevezető - A harctéri naplók és visszaemlékezések szerzőinek életrajzai

5-én a hadműveleti területről visszatért, július és október között elvégezte a Bolyai János Honvéd Műszaki Akadémia híradó főtiszti tanfolyamát. 1944 elejétől a III. híradózászlóalj segédtiszti teendőit látta el, majd július 1-jével főhadnaggyá nevezték ki. Június 27-étől az 1. hadsereg galíciai hadműveleti területén a 7. gyaloghadosztály híradószázadának parancsnok-helyetteseként ismét harctéri szolgálatot teljesített. Alakulatát október közepén kivonták az arcvonalból és Nagykovácsiba irányították. November 10-én tüdőgyulladással kórházba került, majd felépülése után egészségügyi szabadságát töltötte. 1945. január 20-án, mint kiképző századparancsnokot, a Csallóközben lévő Híradó Kiképző és Felállító Központhoz vezényelték. Alakulatával osztrák területre sodródott. Május 9-én Steyr mellett táborozott századával. Magyarországra való hazatérése közben Sopronnál hadifogságba esett, majd az alsópatyi hadifogolygyűjtő-táborból a szovjet „lágervilágba" szállították. Több szovjet hadifogolytábort is megjárt, mire 1947. július 21-én hazatérhetett. Körmenden telepedett le. 1947-től a körmendi erdőgondnokságon, 1953 márciusától a helyi építőipari szövetkezetnél, végül 1966-tól 1976- ban történt nyugdíjazásáig az egyházasrádóci „ Új Élet" termelőszövetkezetnél dolgozott főkönyvelőként. Közben 1949. január 1-jével elbocsátották a honvédség kötelékéből. 1998. március 15-én a Magyar Honvédség parancsnoka századossá léptette elő. 2005. október 30-án hunyt el Körmenden.36 1942/1943. évi harctéri szolgálatának átélt eseményeiről, alakulatának 1942. április 27-ei keleti hadszíntérre történő elvonulásától 1943. január 31-éig magánnaplót vezetett. Ezen korabeli - sajnálatos módon fel nem lelt - feljegyzései nyomán készített, „Emlékeim a

2. magyar hadsereg doni tragédiájáról 1942. április 26. - 1943. április. A 9. könnyű hadosztály hírszázada parancsnokhelyettesének visszaemlékezése alakulatának mozgósítására és Don menti harcaira korabeli naplója alapján"37 című írásából idézünk részleteket, melynek egy példányát a Hadtörténelmi Levéltár őrzi.

DÉNES SÁNDOR (Nemesnép, nincs adat) őrvezető. Polgári foglalkozása 1945 előtt: nincs adat. A17/III. zászlóalj egyik puskásszázadának kötelékében, 1942. május 4-én, Zalaegerszegről vonult el a keleti hadszíntérre. Alakulatával részt vett a tyimi áttörésben. Augusztus közepén megbetegedett, 19-étől rövid ideig oroszországi tábori kórházakban kezelték, ahonnan 26-án hátországi kórházba irányították. Szeptembertől előbb a szombathelyi 523., majd a pápai 528. hadikórházban folytatódott gyógykezelése. További sorsát nem ismerjük.38 A 2. hadse36HIM KI Bujdosó József 8678. sz. ti. ogy; Bujdosó József személyi okmányai és kitüntetési igazolványai (fia, Bujdosó Gábor birtokában, Körmenden); Bujdosó József 2002.1-31. p.; Névjegy. Bujdosó József nyugdíjassal beszélget Bálint István. (Hangfelvétel a Kossuth Rádió 2003. április 20-ai adásából. Hangszalag Bujdosó Gábor birtokában, Körmenden.)

37 HL Tgy. 3361.

38 Dénes Sándor naplója. Göcseji Múzeum. Történeti dokumentumgyűjtemény. Ltsz.: 84.21.186.

78