Molnár András: Utóvédként a Donnál. Hadiokmányok, harctéri naplók és visszaemlékezések a magyar királyi 9. honvéd könnyű hadosztály történetéhez, 1942-1943 1. - Zalai gyűjtemény 76/1. (Zalaegerszeg, 2014)
Bevezető - A magyar királyi 9. honvéd könnyű hadosztály 1942–1943. évi harctevékenysége a keleti hadszíntéren
szavonulást január 26-ára végre elrendelte. „Sajnos nem sejthettük, hogy míg mi a Don mellett álljuk a harcot, a mindig biztosnak tudott északi szárnyunknál (illetve hátunkban) fog bekövetkezni a katasztrófa, hiszen ott a németek voltak. Nem tudtuk, hogy a végre január 2 5-én kiadott több oldalas és igen komplikált Siebert altábornagy féle visszavonulási intézkedésnek január 29-ére beállított kezdetét azért kellett 27-éré előrehozni, mert közben a németeket Kasztornojefelett áttörték (január 27-én már Kasztornojéban voltak az oroszok). Azt hittük, hogy a mi kérésünknek engedtek, mikor a visszavonulást 27-éré végre elrendelték. Áldozatul voltunk odadobva. Fedezzük a német visszavonulást, azután mi is vonuljunk vissza (a hátunkban levő ellenségen át), de úgy, hogy a valamire való utakat nem használhatjuk" - vélekedett Barra Zsigmond vezérkari őrnagy, a 9. könnyű hadosztály vezérkari főnöke 1943 májusában írt, utólag rekonstruált harcjelentésében.118 Az arcvonal visszavételére vonatkozó intézkedést a Deseő- csoport parancsnoksága január 26-án 14 órakor, a 9. könnyű hadosztály parancsnoksága pedig 17 óra 30 perckor adta ki. Január 27-én a szovjet 40. hadsereg jelentős sikereket ért el. Harckocsizászlóaljai Kasztornoje közelébe jutottak, ezzel a visszavonulás útját dél, illetve délnyugat felől lezárták. Lövészalakulatai ez idő alatt pedig már Szinyije Lipjagi és Sztarij Oszkol ellen indították meg támadásaikat. Jelentős sikereket ért el az észak felől előrenyomuló 38. és 13. hadsereg is. 15 kilométert haladtak előre ezen a napon Kasztornoje irányába. A 60. hadsereg alakulatai viszont - a kellemetlen időjárási viszonyok közepette - csak a lakott települések birtokbavételéért küzdöttek, átkaroló hadmozdulatokra nem törekedtek.119 A német B. Hadseregcsoport parancsnokságának intézkedésére a Cramer hadtest 26. gyaloghadosztályát - a szovjet csapatok által körülvett - Sztarij Oszkol környékéhez irányították, a német 2. hadsereget pedig arra utasították, hogy a Kasztornoje közelébe, illetve az Ohm patak völgyébe eljutott szovjet csapatok további előrenyomulását mindenképpen állítsa meg. A német VII. hadtestbeli 323. és 68. gyaloghadosztályok ekkor már Gorsecsnoje környékén harcoltak.120 Miután a szovjet 60. hadsereg több irányból előrenyomuló részei elvágták a Sztaro Nyikolszkojéba vezető utat, a körvédelmi csoportoknak január 26-án este bekerítésükből kitörve kellett megkezdeniük a visszavonulást. A 9. könnyű hadosztály csoportjai még nehezebb helyzetben voltak, hiszen néhányuknak Don menti, vagy ahhoz közeli állásaikból kellett visszavonulniuk. Arcvonaluk visszavételét végül kettő nagy csoportot képezve kezdték meg. Az első csoportot Farkas Zoltán ezredes 22. gyalogezredbeli csoportja alkotta, amelybe a Rudkinotól 118 HL 2. hadsereg iratai. 22. doboz. 9. könnyű hadosztály vezérkari főnökének harcjelentése 1942. XII. - 1943. II. 20. (Barra Zsigmond vezérkari őrnagy). (Lásd kötetünkben a 3. sz. dokumentumot!) 119 Morozov, V. P. 104-105. p. 120 Schwarz, Eberhard 33. p.; HL Gefechtsbericht für die Zeit vom 15.1. - 18. 2. 43. Korpsgruppe Siebert (57. Div. I. a.) 1943. január 27. (xeroxmásolat). 52
