Molnár András: Utóvédként a Donnál. Hadiokmányok, harctéri naplók és visszaemlékezések a magyar királyi 9. honvéd könnyű hadosztály történetéhez, 1942-1943 1. - Zalai gyűjtemény 76/1. (Zalaegerszeg, 2014)

Bevezető - A magyar királyi 9. honvéd könnyű hadosztály 1942–1943. évi harctevékenysége a keleti hadszíntéren

abban, hogy ezek a létszükségleti ruházati termékek vagy meg sem érkeztek rendeltetési helyükre, vagy raktárakban maradtak felhalmozva megsemmisítésükig.

A magyar honvédeket jelentős mértékben megviselte az egyhangú és cseppet sem veszélytelen Don menti árokszolgálat. A zalaegerszegi Németh József, a 17/ III. zászlóalj tizedese a következőket jegyezte fel harctéri naplójában: „Nekünk itt oly egyforma már minden, hogy még a vasárnapot is kifeledjük az ünnepek sorából. Tábori misét már nagyon régen nem hallgattunk. Mi nap, nap után kint vagyunk a futóárok sáros falai között, ott imádkozunk és kérjük a jó Istent, hogy segítsen meg bennünket. Az éjszakák még hangosak a puska és ágyú dörrenésétől, az éjjel bombázás csak tart, de nekünk már mindegy, mi már megszoktuk. Napok után telnek a hetek, hetek után a hónapok, ha nagyobb ünnep következik, már biztosra vesszük, hogy meleg napjaink lesznek és ezekre az ünnepekre kellőképpen fel is készülünk, mert a muszka ezeket kihasználva mindig támad. "89

A magyaros ételekhez szokott zalai honvédek keserűen vették tudomásul, hogy a magyar csapatok élelmezéséről a hadszíntéren - megszállt ukrán területen felhalmozott saját készleteikből - a német hadsereg fog gondoskodni. Műméz, kondenzált tej, sajt, margarin, pudingpor, cukor, csokoládé és számtalan konzerv váltotta fel az ízes és tartalmas ételeket.90 Vállalt kötelezettségüket a németek természetesen a saját normaadagolásuk szerint teljesítették. A magyar csapatok élelemszükségleteinek kielégítése ennél fogva a helyszíni beszerzésekre, a hátországból kiküldött élelem-kiegészítő cikkekre (szalonna, zsiradék, stb.) s csak kisebb részben a hadműveleti terület gazdasági kiaknázását végző német szervek általi juttatásokra korlátozódott. A 9. könnyű hadosztálybeli alakulatok élelmezés ugyan a téli hónapokban sem romlott le érzékelhető módon, azonban a napi élelmezési adagok eljuttatása a védőállásokba már komoly gondot jelentett.

A július 18. és szeptember 16. közötti súlyos doni hídfőcsatákat követően - a tavasszal elvonulóhoz képest - egy leharcolt, létszámában, fegyverzetében és felszerelésében megfogyatkozott, súlyos ellátási gondokkal küzdő magyar hadsereg várt sorsának beteljesedésére. A magyar politikai és katonai vezetés - a 2. hadsereg gondjainak orvoslását illetően - csupán némi fegyverzeti és felszerelésbeli kiegészítésre, valamint a személyi állomány fokozatos felváltására hajlott, a helyzet megoldásának felelősségét a felettes német hadvezetés vállán hagyta. Látszólagos érzéketlensége nem részvétlenségéből és felületességéből fakadt, hanem új elemekkel bővült bel- és külpolitikai célkitűzései gátolták abban, hogy a Don mentén helytálló hadsereg megsegítésére törekedjen. A román vezetésnek Észak-Erdély és Székelyföld visszaszerzésére irányuló, egyre nyíltabban hangoztatott szándéka arra késztette, hogy honvédelmi erőforrásainak nagy részét a háború befejeztével elkerülhetetlennek látszó magyar-román fegyveres konfliktusra

89 Zalaegerszegi honvédek a Donnál 101. p.

90 Szabó Péter 2001. 31. p.

41